Megnyílt Papp Károly grafikusművész „… Ó, AGYAG-ÉLET…” című kiállítása a Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Galériájában

Szerző:
Vitéz Ferenc művészeti író megnyitja a kiállítást. Középen Gyöngy Péter DMK kulturális vezető, jobb szélen a művész, Papp Károly

„Egyes munkáim gyökerei Baka István költészetéhez nyúlnak vissza.” (Ilyen a világ a tócóskerti vadasparkból, a kaptárból nézve. Szénási Miklós beszélgetése Papp Károly grafikusművésszel. dehir.hu, 2015. március 1.)

      „Papp Károly aktualizált mítoszaival, apokrif átirataival, a profán és a szent közötti minőségi-viselkedési átmenetek stádiumaiban érzékivé tett, az egzisztenciális viszonylatokba helyezett, ösztöni vágyakat megszólító, a mindennapi életünket is modellező férfi-nő drámákkal szüntelenül szembesülésre késztet. Szellemi tartalmában, a kompozíciós megformálásban, érzelmi hangulatában egyaránt összhangot teremt a klasszikus és archaikus között. Ha a művész egy zenei alapot gondol tovább a képen, jó módszer lehet az ábrázolhatatlan megközelítésére a közvetlen érzéki hatás és a reflexió ütköztetése, egymásra építése, de ugyanígy kínálkozik e megoldás, amikor Baka István angyalait fogalmazza tovább, vagy a szintén a költőtől kölcsönzött kép, az Egyenes labirintus sorozatának darabjait készíti.
      A grafikus az új kompozíciós környezettel reszakralizálja az egyszer már tárgyiasult esztétikumot, és nem szakad el a „grammá”-tól, hiszen a magyarázat és a mű együtt alkotja az új művet. „A labirintus én vagyok csalás / hogy léteznék útvesztő bármi más / a bikaszörny is énbennem lakik / én álmodom vérgőzös álmait / (…) / a labirintus én vagyok az éj / sötétje megtölt és csupán a kéj / villámai világítják utam / míg járom tévelyegve önmagam / (…) / a labirintus én vagyok csak én / a kín a kéj a vaksötét a fény / magamra rontok én az áldozat / a hős vagyok ki vasfegyvert ragad / s a szörny akit meg kell gyilkolnia / én Thészeusz Athén királyfija”
      Az Egyenes labirintus paradoxona éppen abból következik, hogy semmi nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik. A világ kuszaságából tiszta képletek (plasztikus jelekként) rajzolódnak ki előttünk: a Teremtéstörténet paradicsomi jelenete minden nap újrajátszódik, a tekergőző kígyó (mint maga is „egyenes labirintus”) ott van bennünk, s nemcsak a férfi és a nő, hanem a magunk férfi és női oldala küzd folyton egymással. Az Egyenes labirintus mintegy magyarázata is lehet az Apokrif képeknek: a bűnbe eső, a szellemi létmód ellenében a testi mámorra csábuló bukott angyalt nem kívül kell keresni, hanem ott van bennünk (talán mi magunk vagyunk), s maga a rítus – mint a mágia (a mítosz) eszköze és kerete (eljátszása) – sem szolgál mást, mint önmagunk megismerését.
      Papp Károly tehát nem valamilyen új igazságot fogalmaz meg (a művészet célja nem is lehet ez), ennek felismerését azonban autonóm, egyedi módon ábrázolja.”
     (Forrás: Vitéz Ferenc: Egy angyallabirintus rítuskellékei. Reflexiók Papp Károly grafikusművész lapjaihoz. Mediárium, 2008. 2-3. sz. Nyár-Ősz, 79-80. p.)

Képek a kiállítás megnyitójáról:

A művész néhány megjegyzése a kiállításhoz (magánlevélben):

»A kiállítás anyagában szerepeltek a tusrajzok / „Baka István angyalaihoz” I., II., III. / és a rézkarcok /Vázlat egy Baka István vershez I., II., / továbbá a „Tisztulás” és a „De profundis” sorozatok egyes képei.
/ Igazán nem ismertem az orosz költőket, de Baka István versfordításai, versei terelték a figyelmemet feléjük. Nagy hatással voltak rám az Orosz triptichon szívszorongató sorai – különösen a Jeszenyin az Angleterre-ben –, részei. / A kiállítás címe is egy O. Mandelstam idézet az 1924. január 1. című verséből.« [A vers magyarul a Sófényű csillagok című Mandelstam-kötetben jelent meg Lator László fordításában. (Móra – Talizmán, Budapest, 1991.) ITT olvasható.]

Néhány mű a kiállításon szereplő, Baka Istvánt is megidéző alkotások közül:


Sajtóvisszhang:

Papp Károlyt bemutató írások:

Későbbi elemzések: