„Majd eljön a hajfodrász, a tavasz…”
… Zsandárköpenyként gyűretik
a víz a szélben – nádasok
őrláncai állják körül
a benne tükröző napot.
E tó – az ég kifolyt szeme
vagy Istené. Továbbmegyek.
A réten prokrusztész-kaszával
egyformára nyesett füvek.
Nyesettek? Így nőnek. Hiába
képzelnék még erőszakot,
hol gyomként teremnek a bátrak,
s pipacsszínük is átkozott.
E tájhoz hozzáöregedni
lehet csak. Ráncos az idő.
Bánatunk üres szemgödör – hiába
néz farkasszemet vélünk a jövő.
_______________________________________________
Baka István Magdolna-zápor című kötetéből