Reggel összecsomagoltunk és búcsút vettünk a tábori „birtoktól”, mert a mai napot Szekszárdon fogjuk tölteni. Készítettünk magunkról néhány tablót, melyeken látszik, hogy összeforrtunk, immár egy család vagyunk.
Szekszárdi délelőttünket a Petrits Mézeskalács Múzeumban töltöttük. Ennek több oka is van:
Baka István édesanyja a Petrits család tagja volt, amint azt egy családi fotó is mutatja. A múzeum pedig múzeum, ahol (kéz)művészeti alkotásokkal illetve azok történetével ismerkedhetünk meg. Ezzel a látogatással „megédesítjük” az együtt töltött napok emlékét, és talán a búcsú sem lesz olyan keserű.
A múzeumot maguk a tulajdonosok, apa (Petrits József) és egyik fia (Petrits Szilveszter) mutatták be nekünk. A Petrits családnak immár hatodik generációja űzi itt a mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterséget.
Dokumentumok a Petrits család és a múzeum történetéből:
A kiállításon láttunk különféle eszközöket és öntőformákat is:
A mézeskalácsok, cukorkák és gyertyák ma is szemet gyönyörködtetők:
Szekszárdi sétánkról néhány pillanatképet vittünk magunkkal:
Meglátogattunk még három, Baka Istvánhoz köthető helyszínt is. Megnéztük a költő szüleinek korábbi házát, amelyen Bakó László emléktáblája függ, ellátogattunk a Baka István Általános Iskolához, ahol Farkas Pál Baka-mellszobra áll, és virágot vittünk a költő sírjára (Alsóvárosi temető, Farkas Pál síremléke).
A Wosinsky Mór Megyei Múzeum látnivalóit sem hagytuk ki, utána azonban nem volt több haladék: elérkezett az elválás pillanata. A buszpályaudvaron a szegediek, kecskeméti(ek) autóbuszra szálltak. Ezt láttuk a busz ablakából. A képek magukért beszélnek:
