Dal

Ó, virradati rétek:
átizzadt, szürke ingem,
kiterített magányom!
Hová vezettek engem?

A rengeteg szivébe,
mely őzekkel dobog,
de minden levélrése
kéklő farkastorok?

– Vissza az éjszakába.
A sötét ég alatt
te vonszolod a holdat,
mint vasgolyót a rab.