RÉSZLET TANDI LAJOS ÍRÁSÁBÓL1
Baka István:
– Hajlamosak vagyunk agyonünnepelni és agyonbeszélni nagyjainkat. Mégis beálltam a sorba azzal, hogy írtam egy hosszú verset az Ady-évfordulóra? Ráadásul felkérésre! Kevés reményem lehet, hogy ezt a verset nem sorolják az „évfordulós” termékek közé, holott a szándékom se Ady ünneplése, se magyarázása nem volt. A zalaegerszegi Reflex Színpad felkérése egyszerűen a rég hiányzó „ürügyet” adta meg nekem, hogy egy s mást elrendezzek magamban, leírjak erről a földről, ahol élek, ennek a földnek jelenbe ágyazódó múltjáról. Szerénytelenség, de talán logikus egy ilyen vers lírai hőséül Ady Endrét választani, aki a tisztánlátás, az önmagához és fajtájához való szigor legnagyobb példája irodalmunkban és történelmünkben. Nem olcsó aktualizálásra törekedtem, hanem az Ady-magatartás felmutatására, hiszen az ő világgal való szembenézése, Magyarország és Közép-Európa iránti szerelmes gyűlölete ma is érvényes. És hiányzik. Verset írtam, nem színpadi művet (azt aligha tudnék), de nem oratóriumot. Én egyszerűen „hosszú versnek” nevezem. Izgalommal várom, hogyan jeleníti meg Mérő Béla ezt a színpadszerűtlen vershalmazt. A vers címe: Háborús téli éjszaka.
Adyra emlékeztető lírai hősöm a világháború és a közeledő halál szorításában vet számot életével és azzal a korral-világgal, amelyben élnie adatott. A háború képei mintegy körülindázzák emlékeit és vallomásait. Az indulás éveinek már illúziótlan elszántsága, a forradalmi láznak háborús hisztériába való átcsapása, a dzsentrivel való kegyetlen-írónikus leszámolás és végül a megszenvedett hazaszeretet – ezeket a motívumokat próbáltam magamévá hasonítanl Ady világából úgy, hogy a vers róla szóljon, de ne csak róla, hanem a századelő nagy forradalmi nemzedékének ma is érvényes tanulságú sorsáról. Az érvényeset kerestem hát. aminek helye van világszemléletünkben, de nem az aktualizálás szintjén. Hogy ebből mi valósult meg és mi nem, azt nem az én dolgom eldönteni. Ady verseiből csak idézek, egy-egy utalással azonban találkozhat a figyelmes olvasó. Kicsi
– de képzeletemben megnövekedett – dolgok ragadtak meg a versben az Ady-irodalomból. Az például, hogy összetépte és tűzbe vetette kedves bibliáját, az, hogy kedvenc nótája így kezdődött: Befútta az utat a hó, / Céltalanul fut a fakó. Ez a motívum lett az egész vers magja, a téli éjszakában utat vesztve bolyongó utas látomása (az „eltévedt lovasé”) indította el bennem a verset.
Az interjú mellett megjelent vers:
Háborús téli éjszaka
(RÉSZLET)
VI . (Vadászat)
Lovas árnyalakok a ködben,
a horizont körhintaként forog,
vonulnak lassan festett naplementék,
kútgémek, őzek, bőgő szarvasok,
cukormáz-tavon hattyúárnyak,
s egymásba folyva virradatok, esték
forognak a körhinta koronáján,
deres mezőn: mézeskalács szíven
halastó tükrös négyszöge remeg,
kicirkalmazva raita: Örök Emlék,
betűi közt halszáj tátong: cselédlány
készségesen tárulkozó öle,
s a messzeségből csizmák döngenek,
tágul a táj s szűkül, új s új menetre
fordul a körhinta, kíséri
cigánybanda és katonazene,
Rákóczi-induló, Radetzky-mars,
és Száz forintnak ötven a fele,
s paták szikráznak, csizmák döngenek,
lovas árnyalakok a ködben,
forog a hinta, tart tovább a búcsú,
körvadászat papírmasé lovon,
úri vadászat, nincsen kezdete,
úri vadászat, vége nincs soha,
hová futhatnál, virradat vada,
hová futhatnál, vadnyúl, szarvas, őz,
előtted válik hajlongó cigánnyá,
s zendít rá trágár nótára a fűz,
sörétszemekkel riasztgat a bodza,
véredül fröccsen szét az áfonya,
úri vadászat, nincsen kezdete,
úri vadászat vége nincs soha.
boldog, kl hulltát érezvén megállhat
s golyó teríti földre, nem kutya,
és tart tovább a búcsú, a vadászat,
a horizont körhintaként forog,
mézeskalács-dzsentrik nyeregbe szállnak,
lányszobák rózsaszínű álmai,
bugyiké, akik letépetni vágynak,
fonnyadt emlőké, kik gyötretni vágynak,
lapos bukszák és duzzadó herék,
hová futhatnál, virradat vada,
kutyák kerülnek mindenütt eléd,
úri vadászat, nincsen kezdete,
úri vadászat, vége nincs soha,
és vár a bor a kocsmaasztalon,
nagy kancsó és tizenhárom pohár,
körben, mint Krisztus az apostolokkal,
torzképül az Utolsó Vacsora,
hová futhatnál, virradat vada,
hová futhatnál vadnyúl, szarvas, őz,
előtted válik hajlongó cigánnyá,
s zendít rá trágár nótára a fűz.
üres a kocsma, de majd megtelik
veríték-, vér-, nyers hús- és kapcaszaggal,
okádék bűzével, no meg a nóták
édeskés akácvirágillatával,
és kártya csattog, mintha angyalszárnyak,
s holnap Is tart a búcsú, a vadászat,
forog tovább a horizont, forognak
papírlovasok a papírlovon,
mézeshuszárok a kalácslovon,
egymásba folynak virradatok, esték,
ezer éve vadászat, vigalom,
úri vadászat, nincsen kezdete,
úri vadászat, vége nincs soha,
ámyhattyúk úsznak cukormáz-tavon,
és kártya csattog, mintha angyalszárnyak,
forog a hinta, kancsók, poharak,
és Lement a nap a maga járásán.
Akácos út, ha véglgmegyek rajtad én,
tart még a búcsú, a hajtóvadászat,
boldog a vad, ki puska elé állhat:
SEBÉBŐL VÉRZIK EL AZ ORSZÁG.
(Délmagyarország, 1977. november 20. 6. p.)
_______________________________________________________________________________________________
(Kiegészítés a Baka István művei. Publicisztikák, beszélgetések című kötethez)