Nézek a fagy szemébe
Nézek a fagy szemébe egymagam:
ő sehová, én meg sehonnan,
a sík, lélegző csoda, ránctalan
tágul, siklik dermedt habokban.
Tisztes-keményített koldus-nap hunyorog
már megbékélten, már nyugodtan…
A tízértelmű fák majdnem éppolyanok…
Mint bűntelen kenyér, a hó a szembe roppan.
Pór Judit fordítása
Voronyezs, 1937
Hová legyek ebben a januárban?
A város eszelősen nem ereszt.
Támolygok, zárt kapuktól részeg lázban,
vonítva kérlelek lakatot és reteszt.
A sikátorok ugató harisnyák.
Az utcák dülöngélő fészerek.
Sötét sarkokon ácsorgó borisszák
Lapulnak és előözönlenek.
Gödörben élek, szakállas sötétben,
csúszkálva a jeges csaphoz megyek.
Fuldoklom, fagyott levegő az étkem.
Hideglelős varjak keringenek.
Halkan utánuk jajdulok és dermedt
ököllel egy doboz falát verem:
– Olvasót! Orvost! Jótanácsot! Embert!
A szálkás lépcsőn váltson szót velem.
Rab Zsuzsa fordítása
Dicsőség-harsogó jövendő századok
Dicsőség-harsogó jövendő századok
s egy új, magasztos emberfaj miatt
elvették tőlem az atyai dáridók
víg serlegét s a méltóságomat.
Ez a farkasölő eb-éra letepert,
de vérem szerint farkas nem vagyok,
gyűrj inkább engem a szibériai sztyepp
kabátujjába, mint egy sisakot, –
hogy gyáva korcsokat s szennyet ne lássak én,
s kerékbetört és véres csontokat,
s mint csillagok, a kék rókák felém
éjente szűz fénnyel ragyogjanak.
Vezess az éjbe, hol a Jenyiszej folyik,
s eléri a fenyő a csillagot,
mert farkas nem vagyok se vér, se szív szerint,
s csak egyenrangú gyilkolhat meg ott.
Baka István fordítása
Mosdom éjjel kinn az udvaron
Mosdom éjjel kinn az udvaron –
villog az ég csillag-morzsaléka.
Fénye: só a szekerce-vason,
Hidegszik a színig teli dézsa.
Minden ajtón gyanakvó lakat,
zord szigorral les rám a kopár táj –
tisztább szabály aligha akad
a friss vászon tiszta igazánál.
Kezd a csillag olvadozni már,
mint a só, a fagy-fekete vízben.
Sósabb a kín, tisztább a halál,
s kitetszik a rettenet mezítlen.
Lator László fordítása
(Délmagyarország, 1991. november 23.)
Vissza AZ IDŐ TÉRKÉPJELEI / Mandelstam stációi című oldalra