Ходасевич в Париже
Lobog a tűz, de meleget nem ad,
Csak megmorog, mint vackából a vad.
Lobog a lélek rozzant tűzhelyen,
Fölötte fortyog, fő a förtelem.
A tálalón borospalack nyoma:
Azúr helyett glazúron glória.
Kátrányszinű s klozettszagú az égbolt.
Csukd be a század ablakát! Elég volt!
Hová lett Moszkva? Pétervár hava?
Gorkij Szolovkit jóváhagyta ma.
A moziban Chaplin bohóckodik…
E korszak semmitől sem ódzkodik.
Rút katlanából ránk borult a szenny.
Tedd le a tollad! Torkig ér a menny.
*Vlagyiszlav Hodaszevics, a XX. század egyik legnagyobb orosz költője párizsi emigrációban halt meg, 1939-ben. Utolsó éveiben nem írt verset.
_______________________________________________________
(A Kormos István és Baka István versei című kötetből.
