(Liszt Ferenc: Funérailles)
Sötétlő sírhalmok között
vakon vonul a gyászmenet
hol a koporsó hol a holt
a pap s a kántor hol lehet
hol a gödör s ki ásta meg
Esővert sírhalmok között
némán bolyong a gyászmenet
arcuk lezárt koperta nyelvük
pecsétviasszá dermedett
makognak bár ki érti meg
Felázott sírhalmok között
süketen áll a gyászmenet
lélekharang szól messziről
réznyelve hol s kiért rezeg
s kit hív ha egy se hallja meg
Besüppedt sírhalmok között
kővé meredt a gyászmenet
kőhomlokokról víz pereg
ködfoszlány és varjúcsapat
rebben kering kiért minek
Megdermedt sírhalmok között
málladozik a gyászmenet
kőnéma kővak kősüket
körötte idegen nevekkel
állnak a fejfák sírkövek
Dérlepte sírhalmok között
szétporladt rég a gyászmenet
harangszó csendül messziről
rézhangja lélekként lebeg
ki hallja még ki érti meg
PORUNKRA ÉGI SÍRGÖDÖR
CSONTKORHADÉKA HÓ PEREG
_______________________________________________________
(A Kormos István és Baka István versei című kötetből.
