Hullnak a barna-piros levelek,
leválva a nyár faláról,
mint elhagyott öreg kazánról
festék- és rozsdarétegek.
Hullnak a barna-piros levelek;
a fára varjú száll, s hogy összetörje,
csőréből koponyákat ejt a kőre,
s fal édes agyvelőt: dióbelet.
Hullnak a barna-piros levelek,
ágak közt átszitál a kék üresség:
száraz avarra üvegcserepekként
Isten halott tekintete pereg.
Hullnak a barna-piros levelek,
hull a világ, és hullunk véle mi,
nedvét kiszívó levéltetvei;
ősz van az űrben, a vég közeleg.
_______________________________________________________
(A Kormos István és Baka István versei című kötetből.
