Kora-tavaszi éjszaka.
Alszol – a takarón kezed,
álmodban csillagok fagyott
rügyeit melengeted.
A ház előtti fán, az ágak
közein: sisakréseken
keresztül bámul ránk a hold –
Isten néz farkasszemet velem?
Gyönyörű oltalmam, a holdfény
dárdája téged nem sebez meg,
mellbimbóid hegyekre épült
végvárai a szerelemnek.
Elalszom én is, rettegésemet
lágy szuszogásod szertefújja…
S nyelved és nyelvem lángjai
holnap összelobbannak újra.
_______________________________________________________
(A Kormos István és Baka István versei című kötetből.
