No 80
Ulla Winblad kirándulásáról
a Macskasegge vámon túli első tanyához
Pastoral
Kellgren királyi titkár úrnak ajánlom
Mint nyáron a pásztorlány, ki szép
Ruhába felöltözik,
S virágot a pázsitról ha letép,
Meglelte a smukkjait:
A dísze bükköny s meggyfavirág,
Hisz fénylő gyöngyöket sose lát,
Midőn kiválogatni jő
Pártája virágait ő,
Úgy ölt fel a nimfám Flóra-nap
Szép, egyszerü tüllruhát,
Mert hívta a Mollberg õt a minap
Megnézni a kis tanyát,
Első nevűt, mert ott van a vám,
Hol vasfazékba rák potyog ám,
S hol Brunnsvikennek mossa rég
Hulláma a part fövenyét.
A blúza feszült a keblein,
A célja felé menvén,
S cibálta a stóla szárnyait, ím,
A nyári zefír lengén,
Fürt homlokán nem bodrosodott,
S hivalkodón a szűkre szabott
Szoknyája nem ringott, s alant
Szandálja a sárba ragadt.
Nézd: léckeritések közt, ahol
A völgy fele lejt a rét,
Fenyők tövin arra hajtja a pór
Kordéja nehéz terhét,
Mohos gyepútja ott kanyarog,
Megrozzant viskó várja amott,
S tán virradatra célba jut
A jerke, a borju, a tyúk.
Míg Ulla a csézán baktatott,
A kis tanya várta őt,
Tornáca fenyőgally-díszbe borult,
Vasárnapi délelőtt,
Midőn Jofurnak jő vihara,
S zúg Danderyd harangja szava,
Kakas kiáltott messzire,
És fecske röpült be ide.
Aztán a pohár körútra ment,
Mollberggel a szék ledőlt,
Nimfám a sörét, a fűszereset,
Kidöntve, nagyon pörölt,
Karjával asztalára csapott,
S a viganót lehúzta legott,
A csaplárné meg mit tehet:
Hitelbe itat meg etet.
A dombon, az istálló előtt
Látsz sárga sörényü mént:
Roskadt a szekér, széthullik a szög,
Abroncs, kocsikas, kerék.
A csődör hághatnék, szilajul
Ágaskodik, prüszkölve vadul.
És Ulla, mint valódi nej,
Mollberggel az ágyba hever.
Baka István fordítása
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)