No 75
        Riválisához, Movitz komához,
             Kajsa-Lisa nevenapján
               Kraus királyi karmesternek dedikálva
                    Most lehet csak jót kacagnod:
                    Mondd, nem ismered meg azt ott,
                    Őt, ki nagy fagottot
                            Vesz nyakába épp,
                    Vagy a nagy parókást,
                    A bőrkötényü mókást,
                    Zsákból varrt köpenyegét?
                    Búsan néz a hangjegyekre:
                    Oboája nyí nyekegve, <Oboa>
                    S fújja, majd kiszáll a lelke.
                            Un poco lento! <Oboa>
                    Foga közt a sípja,
                    Csücsörít, szorítja:
                    Vén, de bírja még.
                    Kajsa-Lisa, kis cselédlány!
                    Szép szemed ne süsd le sandán;
                    Bókolj és fülelj ám,
                            Hallgasd a zenét!
                    Jól figyelj Movitzra,
                    Az oboát szorítja,
                    Mint legény a kedvesét.
                    Mindez érted, Kajsa-Lisa:
                    Névnapodra zeng Movitz ma, <Oboa>
                    Szíve-lelke tárva-nyitva.
                            A tempo-giusto!
                    Vígan játssz, ne restelld,
                    Magasztalja versed <Oboa>
                    Szép nimfám nevét!
                    Fújd, Movitz, most csendesebben:
                    Nimfám kedvét hadd keressem,
                    Serleg mellől lessem,
                            Mily csinos, mi szép!
                    Őt a mennyek óvják!
                    No, rajta, forte! Fújd hát!
                    Csin-csin! Ó, csudás cseléd!
                    Szíveket tipor szemével.
                    Fújd, öreg! Eszem vevé el. <Oboa>
                    Sírj velem te is ma éjjel!
                            Piano, marha! <Oboa>
                    Éljen hát e lányka:
                    Cupido dalával
                    Ünneplem ma még.
                    Tenger vertarany s ajándék,
                    És amit szived kiván még,
                    Ékszer, drága játék:
                            Mind legyen tiéd!
                    Apját gyermekednek,
                    S ki nőül venne, leld meg,
                    Jusson egy szekérderék!
                    Ne szorulj a kölcsönökre,
                    Guruljon a pénz öledbe! <Oboa>
                    Most cifrázd a dalt, Movitz, te,
                            Uno poco forte! <Oboa>
                    Borral telt a serleg,
                    Bacchus-lébe’ fojtsd meg
                    Cupido baját-nyügét.
                                                                 Baka István fordítása


_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)
← Előző oldal           Következő oldal →