No 72
Ajándék Kajsa-Lisának egy késő estén,
az ágya mellett
Tűz a szemedben, égi villám!
Duzzad a párna, lengj oda, nimfám!
Lágy, de erős vagy.
Gyertya-oltva jöjj csak,
Áldozatra vár, mucus,
Álom-isten, Morpheus.
Csukva zsalu, tölgykapu zárva,
Kis sityakodban bújj be az ágyba;
Norströmöd copfja ma
Szögön lóg egymaga.
Altasson el zeném szava.
Kajsa-Lisám, a cinke-lány most
Nem csicsereg már, dalra is álmos;
Nap nyugodott épp,
Elborult a mennyég,
Áldozásnak perce jött
Freja oltára előtt.
Dördül a menny, lángos eső ver,
Tűzpiros íve égre feszül fel,
Rámát kap: bíborat
S arany-zöldet, ha majd
Jofur elűzi a vihart.
Nimfa, aludj csak! Ím, elég volt,
Míg a nap ébred hajnali négykor,
S nyúlsz oda újra,
Kis kacsód kinyújtva,
Hol a kancsó áll s ölem,
Felhevít a vér s nevem.
Kajsa nem élsz? Hisz piheg! Éltet
Ád a halál, ha vágy tüze éltet.
S bár gyönge pulzusod,
Boldog szemed hunyod.
Jó éjt! ne húzd a nyűtt vonót!
Baka István fordítása
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)