No 3
Valamennyi húgocskájának,
főleg azonban Ulla Winbladnak
<Kürt> Berg koma a kürtöt fújja,
Lám, a bájos nimfa újra
Táncba topog fürgén.
<Kürt> Jergen a padlót csiszálja,
Bergnek leesett az álla,
S trilla rikong kürtjén.
Ej-haja, Ulla táncol,
Reng a csipke, ring a fátyol,
Szöghaján virág, madártoll,
Térde hó;
Száz fény gyúl, villogó.
<Kürt> Vadászkürt való a tánchoz,
Fánkhoz, nimfákhoz, kupákhoz –
Kürt, nem a szárazfa.
<Kürt> Ulla meglendíti karját,
Rőt cipő, fehér harisnyák,
Égszinû kék szoknya.
Ej-haja, keble rezzen!
Ráncos rokolyája rebben.
Fújja Berg, a kotta lebben;
Tram-tara.
Ej, jól fújd, cimbora!
<Kürt> Fújd, ahogy fújná az ördög!
Ablakot tárj, dugd ki a kürtöd:
Hé, ide, jó urak!
<Kürt> Rajta, grófok, büszke bárók,
Dragonyosok és huszárok,
Itt lehet inni csak!
Ej-haja, Ulla, légy víg!
Hány szalag, kalap leugrik,
Párissal Heléna búvik
Össze, lám.
Riaszd meg, Berg komám!
<Kürt> Kürt recseg, mindenki táncol,
Száz szirén visong, ficánkol,
Phoebusi lant zenél.
<Kürt> Ulla Winblad, szép hugocskám,
Tűzről pattant, helyre kislány,
Nászi megint az éj.
Ej-haja, csak daloljál!
Inogjon a Freja-oltár,
Istennyila csapkodjon bár.
Részegen,
Charon is úgy vigyen!
(Baka István fordítása)
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)