No 24
A Barna Ajtó kocsmárosnéjához
Drága néni,
Hagyd beszélni
Halni kész, hű Fredmanod!
Dupla sörtől vígadok,
Míg a szimpla meg se rendít,
Csak ha jó snapsz gőze leng itt.
Jaj, ki most e sírba lép,
Bacchus úr vitézeképp,
Bűnben, eltaszítva élt,
S árnytól is remegve félt.
Drága néni,
Kéne némi
Papramorgó – korty akár,
Úgyis elnyel majd a sár.
Jő a sajka
Charon abba
Vár.
Itt a rusnya vég,
Csuklom, néni, hallga:
Felvidít Bacchus bora még.
Törpe érám!
Köptem én rád:
Csak ne nőjön a kamat,
S pálinkád olcsóbban add!
Csakhogy akkor már nem élek,
Jönnek új Bacchus-vitézek.
Akkor, édes nénikém,
Jó nagy krigli kéne még,
Innék, istenuccse, én,
Lucidor kidőlne rég.
Törpe érám!
Köptem én rád:
Dől bár csontvázam hanyatt,
Szám a kriglihez tapad.
Tölts kupámba
Bort, s a számba
Add!
Bacchus engemet
Balzsamoz be máma,
És megőrzi hírnevemet.
Hé, hugáim,
Énreám mind,
Korsót fogva és kupát,
Tósztot mondjatok s imát.
Daloljatok vágyról, borról,
Szomjazót gyötrő kinokról,
S arról, hogy találhat egy
Korhely édenben helyet,
S lelve szőlőfürtöket
Vére hogy fogott tüzet.
Hé, hugocska,
Jól becsukd a
Kocsmát, többé nem jövök.
Csak a szellemem zörög.
Csöpp se járna,
Mégis szánd ma
Őt.
Mennem kéne már:
Lelkem égbe szállna.
Szomjazom: hol hát a pohár?
(Baka István fordítása)
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)