No 14
Ó, ha mindenik negyedévben
Volna pénzem,
Volna pénzem,
Kamrámban hordó arany:
Bálok és borok, csupa kéjben
Folyna éltem,
Folyna éltem,
Boldogulnék boldogan.
S legfőképp csudamód beboroznék,
Csukladoznék,
Bókladoznék,
S míg toroznék,
Elfeledném gondjaim.
És futár, lakáj, kocsis egyre
Arra lesne,
Arra lesne,
Óhajomra mit tegyen,
És ha rákot falhatok este,
Nem baj az se,
Nem baj az se,
Vár utána serlegem.
S legfőképp csudamód beboroznék,
Csukladoznék,
Bókladoznék,
S míg toroznék,
Elfeledném gondjaim.
Kalpagot fejemre ha tennék,
Egyre nyernék,
Egyre nyernék,
Ötöst húzva és királyt,
Cimboráim Krőzusa lennék,
Kölcsön adnék,
Kölcsön adnék,
Jó kamatra legkivált.
S legfőképp csudamód beboroznék,
Csukladoznék,
Bókladoznék,
S míg toroznék,
Elfeledném gondjaim.
Jó hajót kinálna hajóscég?
Nem haboznék
Nem haboznék
Venni százat, ékeset,
S udvarházat – rest sose volnék –
Vásárolnék
Vásárolnék
Piros keritéseset.
S legfőképp csudamód beboroznék,
Csukladoznék,
Bókladoznék,
S míg toroznék,
Elfeledném gondjaim.
Baldachínos lenne az ágyam,
Ringna lágyan,
Ringna lágyan,
Dísze rojt, virágfüzér.
Szívem is dobogna vidáman,
Új ruhában
Új ruhában
Indulnék a páromér’.
S legfőképp csudamód beboroznék,
Csukladoznék,
Bókladoznék,
S míg toroznék,
Elfeledném gondjaim.
Egy szavamtól olvad a kedves,
Szinte repdes:
Szinte repdes:
Hogy vagy, édes férjuram?
Szívem lángra gyúlna, de rögvest:
Nőm, ne légy rest,
Nőm, ne légy rest,
És ölelj át gondosan!
S legfőképp csudamód beboroznék,
Csukladoznék,
Bókladoznék,
S míg toroznék,
Elfeledném gondjaim.
Ó, de jaj: már látom a véget;
Sanda végzet
Sanda végzet
Les reám: időm be rút!
Házasodni retteg a lélek:
Kapni félek
Kapni félek
Tövisből font koszorút.
Ám akkor csudamód beboroznék,
Csukladoznék,
Bókladoznék,
S míg toroznék,
Elfeledném gondjaim.
Baka István fordítása
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)