S: Elszenderedve: Az erdő
s körülkerítve –
kezemmel
ajkaimmal!… –
ó titkos
(ködbe bútt)
ezer torokkal
könnyeden
lélegző-ékszer:
szívélyességben – mely mintha szabadság volna!… –
bánatból vagy
töméntelenből –
(a távol
ködébe búva)
vagy ama gyöngy mely fogalom csupán –
maga a bánat
(1967)
Álom-megvilágosodás
N.Cs.-nek
de hányszor!…
mindig fehéren
(akár a lélek)
meggyötörsz
(de milyen álom-
tisztaság!)
– és visszatérhet-e az ifjúságom?
kínzás-megnembocsátás
(akár egy szent feje körül)
micsoda ragyogása:
(s minden – nem levegő
csupán – de fény is)
megkettőződsz a szerelemben: lángokként fehérlesz!
(s leszel te mindig:
mintha lebegnél! –
égő-állhatatos az elhagyásban)
(1980)
Bekapcsolódnak a fenyők is
s úgy megnyújtják amplitudóját a lélek-korálnak
(FENYŐK FENYŐK FÉLREVERT HARANGOK) –
hogy szinte elviselhetetlen!…
(1976)
A szélbe
„Volt és megmaradt…”
Jan Szatunovszkij
1.
ím tárgyai és meleg árad a tárgyaiból
de a lépteiből is
és ház-melegétől lesz melegebb a világ
és tőle magától
szebb otthonosabb ez a föld ha a fű meg a fák
az övéi ha eggyé válva ragyognak
(s hogy villant örömöm: hisz a tárgyai közti fuvallat
akárha csak otthon olyan volt)
2.
mint lisztben ülök hiszen oly csudajó
s bár furcsa lakályos e fagy
e világban is óv melegít köpenyem
könnyíti a várakozást
ez az én örömöm a kemence zuga
s a mezőn a burán
nem is ismerek én mást (ó szent
népem akárha anyám)
3.
ím itt az idő (nem is ismerek én mást)
s a burán mint lélek a fák közt
csak lépteinek melege ahol ő nincs
s bármely arc csak akárha a szél hogy rejtse előlem
s kínok fénye örökre köröttem
azt a hazát alkotja világgá
(s mindegyre – akár neszezés! és ott leled őt hol
már en-lelke se hajtja igába)
(1978)
Baka István fordításai
Vissza AZ IDŐ TÉRKÉPJELEI / Találkozások a sámán fiával című oldalra