(Made in Sweden)
(AZ OLDAL SZERKESZTÉSE FOLYAMATBAN VAN.)
Jajha barátim! volna csak
Torkunk java, dézsa magyar bor!
Tandori Dezső fordítása
Ez a dal nem Budapesten, hanem Stockholmban íródott, ahol a vágyálom megfényesedik atávolságtól. Vajon minek a jelképe Bellman dalában a magyar bor? A különlegesnek? Azegzotikusnak? Alighanem inkább egy jó dézsányi felszabadító dionüszoszi őserőnek.Most 200 év elmúltával végre eljut a magyar borról szóló dal Magyarországra. Mintegybacchusi-poétai cserekereskedelem láncszemeként-elkészült Bellman dalainak magyarfordítása. Vajon hogyan fogadja őket a magyarközönség? Különlegesnek találja majd? Istenőrizz! Egzotikusnak? Svédországban, ahol Bellmant a romantikus hagyományoknakmegfelelően a nemzeti jellem hordozójának tekintik, talán sokan ilyenfajta reakciót várnának,ám én kételkedem. Abban viszont biztosvagyok, hogy a magyar énekes éppoly zamatosnaktalálja majd dalait, mint Bellman a magyar bort, és hogy dalai magyarul is ugyanazt adionüszoszi őserőt közvetítik minden jó és rossz oldalával, mint az eredetiek.Bellman dalait mai magyar nyelvre fordítanipersze sokkal bonyolultabb ügy, mint bortimportálni. A legyőzendő nehézségek: a nyelv, az idő és a kultúrkör távolsága.A nyelvi távolság-legalábbis a laikus szemszögéből-olyan abszolútum, amelyet csakazok a nyelvművelő tudósok és tudós nyelvművészekképesek áthidalni, akiket mi gyarlószakszóval fordítóknak nevezünk. Munkájukat én megítélni nem tudom, ez nem is feladatom,annyit mégis szeretnék elmondani: meggyőződésem, hogy a dalok magyarul is ugyanolyanerővel közvetítik majd eredeti mondanivalójukat, mint svédül.Az időbeli távolság relatív, és elsősorban Bellman saját problémája. Ahogy Fredman,Bellman remekművének, aFredman episztoláinak főszereplője „arról volt közismert… hogyjátszi könnyedséggel fojtja az időt egy kis kupica bundapálinkába”, Bellman ugyanolyanközismert módon állította meg azt az időt, melyet a népszerű dalköltészet divatjánakváltozásai jeleznek. Megállapíthatjuk, hogy Bellman hatalmas életművét megrostálta az idő,de a túlélő dalok számára az idő nem létezik. Azok ugyanolyan frissek ma is, mint kétszázéve, előadásuk ugyanolyan ingerlő feladat lehet a mai rockzenészeknek, mint annak idején azakkori társasági „trubadúroknak” és a múlt század férfikvartettjeinek volt.A kultúrkörök távolságán nem változtathatunk; maradjon meg az olvasó és a dalt hallgatóközönség számára izgalmas kihívásnak: ez ad majd lehetőséget az útra keléshez. Az, ami mostitt következik, szolgáljon rövid útikalauzul.A kultúrtájat az utazó többé-kevésbé idegennek érezheti, de mindig magában rejt valamitbelőlünk, saját történetünkből. Nem igaz, hogy a modern közlekedés-amely technikailagvalóban megrövidítette a távolságokat-a világot nemzetközibbé tette volna. Túl a bécsikongresszuson és a napóleoni háborúkon volt egy Európa, sok tekintetben nyitottabb, mintkorunk Európája. Kereskedővárosok, egyetemi városok és kultúrközpontok-a vidéktől erősenelkülönülve-közös európai kultúrflórát alkottak, amelyen belül az áruk és valuták, a tudás és
az eszmék, az ízlés és a stílusideálok cseréje eleven volt. A mondén kultúrközpontokban, mégolyan regionális központban is, mint Stockholm, a francia volt a világnyelv, s a XVIII. századlegnagyobb részében a divat, a művészet, a költészet és a zene területén is a francia ízlésuralkodott. Legerősebben természetesen a városi kultúra népszerű megnyilvánulásairajellemző ez a tendencia: a napi sláger többnyire egy francia chanson vagy kuplé-eredetinyelven vagy fordításban.Gazdasági szempontból ezt az európai tájat a harmadik rend emancipációja jellemezte. Apolgárság egyre nagyobb teret nyert a közéletben, lassabb vagy gyorsabb ütemben, aszerint,hogy milyen erős volt a feudális hatalom, amelyet emancipációjuk elsősorban fenyegetett.Svédországban közép-európai típusú feudalizmus soha nem létezett. A svéd polgársághatalma és öntudata erőteljesen és korán kifejlődött, gyakran egyetértésben a királyihatalommal, a régi hivatali nemesség riválisával.Az 1760-as évek második fele és az azt követő évtized kezdete rendkívül mozgalmasidőszaka volt a svéd politikának.XII. Károly kalandos háborúi után új államforma alakult ki,amelyben az ún.Szabadságkorszakalatt a királyi hatalom lassacskán teljesen átadta helyét atanácsuraknak és az országgyűlésnek. Ez a rendszer Bellman ifjúsága idejében egyfajtaparlamentáris despotizmussá alakult, amelyben a hatalmat egymást gyakran váltó, ellentétespolitikájú kormányok gyakorolták. Mind a gazdaságpolitika, mind a külpolitika akormányváltozások függvénye volt. Sokan aggodalommal figyelték, mi történikLengyelországban-és pesszimista párhuzamokat állítottak fel. A hatalmat gyakrankorrumpálta a külföldi pénz, s a svéd gazdaság pusztító inflációtól s annak közismertkatasztrofális következményeitől szenvedett egy szociális biztonság nélküli társadalomban.Könnyű volt elszegényedni, nehéz elkerülni az eladósodást, de a pálinkát olcsón mérték.Stockholm megtelt egyszerű kiskocsmákkal, amelyek gyakran csak egy mocskos szobából,sőt néha csupán egy ablakból állottak, ahonnan utcán át árulták a pálinkát. A kocsmák egyreinkább a gazdaság, az erkölcs és a társadalom kivetettjeivel népesedtek be. A városnak,Bellman városának nyomornegyedei egyre nagyobb területeket foglaltak el, de Stockholm, avizek városa varázslatosan szép, még ha időnként le is züllik. Ragyogását sosem győzi leegészen a sikátorok sötétsége.Bellman-250 évvel születése után-különös kettős életet él a svéd köztudatban. Egyrészt-a romantikus XIX. század óta-ő a nemzeti költő*, másrészt főszereplője egy gazdag népi ésma is élő anekdotakincsnek: néha mosdatlanszájú, néha talpraesett betyár, egy svédEulenspiegel. De a romantikusértelmezés(a népből jött humoros természetfilozófus) csakúgy,mint a népszerűhagyomány(az az ember, aki azt teszi, ami az eszébe jut), olyanbelemagyarázás, amely zavarja a dalok közvetlen átélését és ösztönös megértését, ezenkívülpedig teljesen történelmietlen is. A fordítás, az új közönséggel való találkozás lehetőséget ad adalnak és az énekesnek, hogy lerázza magáról ezt a terhes értelmezési tradíciót. Ez nagyonsokat jelent.Bellman életrajzához nagyon kevés dokumentum áll rendelkezésünkre. Nem vezetettnaplót, és szorgalmas levélíró sem volt. Dalainak hatalmas tömege a legkiadósabb forráséletének vizsgálatához, amelyet még egyetlen életrajzíró sem dolgozott fel tudományosan.* Itt közbekell vetnem: ezt a minősítést egy későbbi romantikus generációtól kapta. Maga Bellmanbizonyára idegenkedett volna műveinek ilyetén értelmezésétől. Ma nem jelent többet, mint: „műfajánaklegjobb svéd költője”. A svédek a XIX. századi szabadságharcokat nemmint a nemzeti identitás harcait éltékát, és ezért olyan nemzeti költőnk, mint Petőfi Sándor vagy Adam Mickiewicz, sose volt.
ABellman család története egy abban az időben egyedülálló szociális felemelkedéstörténete. A nagyapa nagyapja még Bréma környéki német jobbágy volt, a nagyapa apjaSvédországba költözött, és szabómester lett Stockholmban. A nagyapa az uppsalai egyetemenalatin ékesszólás professzora, és ez a tetőpont. Az ő fiának már csak egy fantáziátlantisztviselő-karrierre futotta, és Carl Michaelnek bizonyára még rosszabbul ment volna a sora,ha-mint ahogy elvárták volna tőle-ezen a pályán marad.Carl Michael Bellman 1740. február 4-én született és 1795. február 12-én halt meg.Tudomásunk szerint egész élete folyamán háromszor hagyta el nagyobb távolságraStockholmot:Először, mikor 19 éves korában meghívták egy a kikötőben horgonyzó vitorlásra-a bor jóvolt, ahullámok kellemesen csacsogtak. Mikor Bellman felébredt, a Mälar-tó egyik partivárosában találta magát, kb. 80 kilométerre Stockholmtól.Másodszor, amikor 23 évesen kénytelen volt hitelezői elől menekülni, hogy az adósokbörtönét elkerülje: ekkor egészenNorvégiáig jutott, ahonnan pár hónap múltán királyimenlevéllel tért vissza.Harmadszor, mikor a szülők, pár évvel az előbbi botrány után, elhagyták a várost, hogyolcsóbb és egészségesebb vidéki környezetet találjanak a családnak-egy jó napi távolságraavárosi csábításoktól. Bellman néhány hónap elmúltával lerázta a szülői tekintély láncait, állástkeresett magának és egyedül tért vissza a városba. Életének hátralevő harminc évében kisebbkirándulásoktól eltekintve soha nem hagyta el Stockholmot.AmikorBellman 24 évesen saját lábára állt, két pálya várta: a tisztviselőé és a társaságiénekesé. Ez utóbbi hamarosan felülkerekedett, sőt társasági énekesi karrierje nemsokára”független” énekművészi karrierré alakult, amelyben mind a pozíciót, mind a szakmátsajátmaga találta ki. A függetlenség természetesen, mint mindig, viszonylagos volt.A vége felé közeledő Szabadságkorszak pártharcainak királyi államcsíny vetett véget: III.Gusztáv fellázadt, magához ragadta a hatalmat, s ezzel belépett a XVIII. századvégénekfelvilágosult uralkodói sorába. A forradalom napján a tengerészet lojális tisztikara Bellmandicshimnuszával köszöntötte az uralkodót. Másnap-jegyzi fel naplójában Carl Tersmedentengernagy-a király megkérdezte, ki írta a dicsőítő éneket. „Legkegyelmesebb uram-válaszol Tersmeden-, a város híres poétája, Bellman.” Így lett Bellman verse királyipropaganda, ő pedig a király embere. III. Gusztáv meg, ha nem is túl bőkezűen, lehetővé tetteszámára, hogy művészetének élhessen. Hivatalosan akkoriban még nem élhetett meg senkimint független művész; Bellman is az állami sorsjáték terhére és a király magánpénztárábólhúzott fizetést, ami együtt járt a semmire nem kötelezőKirályi titkárcímével. Így lett végül adal Bellman kenyere, amelyből azonban csak annyira futotta, hogy a legnagyobbszegénységben halt meg és nincstelen családot hagyott maga után.A királyhoz írott dalok ugyan szerény lehetőséget nyújtottak Bellmannak, hogy művészkéntéljen tovább, de halhatatlanságot régebben írt dalaival szerzett, mint „a város híres poétája”.Nyolcvankét dalból álló gyűjteményével, melynek aFredman episztoláicímet adta, mind amai napig ő a város legkülönb énekese. Nagy részük a Szabadságkorszak utolsó éveibenkeletkezett, és Stockholmot énekli meg minden nyomorával és buja szépségeivel.A stílus, a műfaj, sőt magának a versnek és a zenének a kapcsolata egészen új volt ezekbena dalokban. Az összehasonlító kutatás kénytelen volt letenni a fegyvert (genezisükszempontjából aFredman episztoláikétségkívül „mutációknak” tekinthetők); a korabelikritika pedig tipikus tanácstalansággal reagált, hol zseninek, hol csípős kommentárokközepette kocsmai és bordélyénekesnek kiáltva ki a szerzőt. A dalok azonban azénekeskönyvek és ponyvafüzetek segítségével minden társadalmi rétegben gyorsan és sikerrelterjedtek.
Természetes, hogy az értelmezők különböző iskolái-a romantikus metafizikusoktól és acarlyle-i moralistáktól a marxistákig-mind a maguk módján magyarázták Bellmanművészetét: természetfilozófia, dekadencia, társadalomkritika. Mindegyikük közös hibája,hogy Bellman dalait az intellektuális analízis módszerével közelítik meg. Bellman énekes volt-nem gondolkozó.Egyik kiindulópontja egyedülálló utánzótehetsége volt: az utcán, a politikai klubokban, aszalonokban, a prédikációkban röptében elcsípni és reprodukálni egy-egy jellegzetes nyelvifordulatot. Elcsípni és reprodukálni egy-egy tipikus dallamot a táncparkettről, a konyhalányokénekéből, a koncertteremből, színházból, templomból vagy katonai parádéról. Elcsípni ésreprodukálni egy hangszer egyéni zengését, a templomi harangok kongását. Az érzékekvilágából vett hasonlattal: Bellman megragadta és koloratúriákban adta vissza környezetének,sőt magának a nyomornak a színpompáját is. Utánzatai mindig a közvetlenjelent ábrázolják.Az a könnyedség, amellyel költőnk megragadja és reprodukálja közvetlen benyomásait,talán visszavezethető az énekes természet adta tehetségére. Ám Bellman jó tanárokat is kapottambiciózus szüleitől, így aztán nem csak Stockholmban, hanem a könyvek világában is élt, ésitt nyitva állt előtte az út. (A latinon kívül állítólag németül, franciául, angolul és olaszul istudott.) A könyvekből szerzett benyomásainak a maga módján adott kifejezést. KoraStockholmjának leírása tele van utalásokkal. Amikor arról énekel, hogy Ulla Winblad, aFredman episztoláinak könnyűvérű múzsája kirándul egy Stockholm környéki kocsmábarákot ebédelni és végül felhúzott szoknyával egy káplár társaságában a kocsma padlóján kötki, az episztola indításában-a burleszk ellentét kedvéért-BoileauL’art poétique-jénekmásodik énekét parodizálja, mely a pásztordal műfajáról szól:Mint nyáron a pásztorlány, ki szépRuhába felöltözik,S virágot a pázsitról ha letép,Meglelte a smukkjait,A dísze bükköny s meggyfavirág,Hisz fénylő gyöngyöket sose lát,Midőn kiválogatni jőPártája virágait ő,(Ep. No 80)Baka István fordítása(Telle qu’une bergère, au plus beau jour de fêteDe superbes rubis ne charge point sa tête.Et,sans mêleràl’or l’éclat des diamants,Cueille en un champ voisin ses plus beaux ornements)Az utalások mindenekelőtt az ógörög kör mitológiai világába, a biblia világába, és a zeneiparódián keresztül-„a világot jelentő deszkákra” vezetnek.Fredman episztoláinak már acíme is parodisztikus utalás Pál apostol leveleire.Fiatalkorában, az 1760-as években Bellman láthatta Fredmant, és hallhatott „a híres-nevesórásról, akinek se órája, se műhelye, se raktára” (bár hajdan udvari órásmester és a várostoronyóráinak ellenőre volt, de már réges-rég elitta mindenét). 1767-beli temetését ismegénekli egy dalban, amely Fredmant mint bacchusi hőst állítja elénk; egy másik dalbancsak úgy mellékesen „szent Fredmannak”, az iszákosság apostolának nevezi. 1770 elejénkeletkezik az első Fredman-episztola, Szent Fredman apostoli levele gyülekezetéhez, azivócimborákhoz:
Fel, drága barátim a borban, igyunk!Míg itt, e rossz földi világba vagyunk!(Jelenleg Ep. No 5)RakovszkyZsuzsa fordításaAz ötlet termékenynek bizonyult-egy egész ciklus lehetőségeit tartogatta. Hét hónap alatt25 levél született, ezenkívül egy 100 dalból álló gyűjtemény tervezete, amelyet Bellmankottával együtt szándékozott kiadni. Ez a gúnyosan vallásos tematika azonban hamarosankimerült.<V: cello.> Jót vedelni,Leányt ölelniIdves Szent Fredman szerint(Ep. No 2)Csordás Gábor fordításaIgehirdetésnek ez előbb-utóbb unalmassá válik, de az alapanyagból-a holnapra egyáltalánnem gondoló tiszavirágélet, amelyet Fredman és barátai éltek-akármennyi dal kitelik. Adalok csakhamar elveszítik bibliai értelemben vett episztolai jellegüket, ehelyett a város vizeités sikátorait, kocsmáit és parkjait, kézműveseit, katonáit ésmatrózait, muzsikusait,kocsmárosait, csaplárosnéit és utcalányait éneklik meg festőien. Az emberek mindenélethelyzetben megjelennek-a fogantatástól és a szüléstől a halálig és a temetésig.Nyomorúságos világ ez, szegény és piszkos: alkoholizmus, erőszak és szifilisz melegágya,de átvilágítja az élni akarás szépsége, az a felszabadító dionüszoszi őserő, amely a borban, aszerelemben, a természetben és a zenében találja meg táplálékát.Hej! kiabálja Fredman, ahányszor hallja: kürt rikongat<Kürt>És zeng a dal;S azt hiszi menten, tán ez a föld sem annyira ronda,<Kürt>Nem bősz vihar,De csengő lánykacaj,S minden szép szem lángra lobban;Sör van elég s a snapsz se kevés,S a kocsma is zenés.(Ep. No 11)Baka István fordításaA festmény sötét hátterét a valóság nyomora szolgáltatja. Amikor a hegedű és a kürtelnémul, és a pálinka elfogy, amikor még messze a holnap és a kocsma sem nyitott ki,akkormár nem gyönyör az élet, és a szépség elillan:Ó, anyám! vajon téged ki küldöttApám ágyába? mondd!Szítottál bennem életre egy üszköt;Ó én árva csont!…
Pfuj, cipőm bomlott,Kabátom rongyok,Ingem szén-kazán!Nézd nyakkendőmet,S abirka prémet,Szétvetett bokám.A testem viszketeg,Végy föl engemet.Végy föl engemet.(Ep. No 23)Weöres Sándor fordításaBellman dalai gyakran közvetlenül hozzánk, a hallgatókhoz fordulnak, hogy aztlássuk,halljuk, amit ő sokszor csupán gyors, utalásszerű ecsetvonásokkal megfest. Mi pedig költöttvilága részeseivé leszünk:Hej, ifjak, lányok, testvéreim, ti,Lám, Berg apó már húzza feszítiHúrjait hangszerének,A vonót máris fogja.Szeme lehúnyva,orra kitágul:Jön-e már hang a szárazfábul?A söröskancsó áll a széken;S már zendül is a nóta.(Ep. No 9)Szelényi-Szentjóbi Annamária fordításaJelen idő és felszólító mód uralják a leírást, a hangszerek hangját maga az énekesszólaltatja meg képességei szerint. A közvetlenség érzése szoros kapcsolatban áll a közvetlenutánzással, az effajta éneklés utánzó jellegével: az énekest érő pillanatnyi benyomás és areprodukálás közötti távolság soha nem nagy.Bellmant már saját korától kezdve rögtönző művésznek tartották. A költő Kjellgren, akiFredman episztoláinak első kiadásához az előszót írta, így jellemzi a dalokat: „igaz sugallatszüleményei…., melyek készen pattantak ki egy lángelme kebeléből”. Bellman maga árulja elegy, kiadóihoz írt levelében: „A zenés Poéziának oly természete vagyon, amely sokkal többetkövetel magának, mint azt képzelnők.” Ha elolvassuk sokszor húszsoros vagy még ennél ishosszabb strófáit, ekvilibrisztikus rímfonataikkal, könnyen megérthetjük sóhaját.Tulajdonképpen nemcsak a verselés technikája az, ami miatt alig hihető, hogyFredmanepisztoláirögtönzések. A dalokban megbúvó utalások is átgondolt megmunkálásróltanúskodnak: a mitológiai és bibliai utalásokat is könnyen megértjük, de sok minden egyéb,ami a népszerű dalkincshez tartozik, már kívül esik ismeretünkön. Nemrégiben mégistámaszra talált az a korábbi nézet, mely szerint Bellman rögtönző művész volt. Egy egészen újkéziratos lelet, a legrégibb 50 episztola nagyrészt keltezett másolata arra vall, hogy rendkívülgyorsan dolgozott. Az 1771-es év végén alig négy hónap alatt 19 levelet írt meg, amelyekegyüttesen a dalköltészet 1389 leggyönyörűbb verssorát foglalják magukban. Alig hihető,hogy ezek rögtönzések, de el kell ismernünk, hogy a bonyolult strófák és verssorok határtalankönnyedséggel kerültek ki tolla alól.Hát igen: az igazat megvallva, a strófák felépítése nem olyan bonyolult, mint vizuálisképükből gondolnánk, és a csodálatra méltóan találékony rímek sem valamilyen bonyodalmas
verstan törvényei szerint helyezkednek el. A szótagszám, a hangsúlyelosztás és a rímképletahhoz a dallamhoz igazodik, melynek szimmetriája, ismétlései és kadenciái Bellman tudatát adal keletkezése közben foglalkoztatták. Ezt a formai alapot aztán úgy építette ki, mint egyrögtönző muzsikus.Zenészként Bellman azt az egész Európában igen elterjedt, ún. parodikus hagyománytkövette, amely a slágertől a zsoltárig a népszerű zene minden területén egészen az ő koráiguralkodott. A paródia mint zenetudományi kifejezés azt a zeneszerzési technikátjelenti, amelymás összefüggésben újból felhasznál egy már meglevő dallamot; semmi köze tehát magának azenének az ethoszához. Ez a forma még ma is él, de virágzásának ideje a XVII. századra és aXVIII. század első felére tehető. Bellman korára már túlélteönmagát, és nem felelt meg a korzenei expresszivitást követelő igényének. Klopstock és Gluck idejében Közép-Európában újéneklési stílus jelent meg, amelynek ideálja a lírai jellegű szöveget hajlékonyan követőmegzenésítés volt.Svédországban sokáig igenerős volt a francia kulturális befolyás. Bellman ezért magátólértetődően a parodikus hagyományból indult ki, de megújította és egyedülálló utóvirágzásátteremtette meg. Dalainak zenei alapját nem közismertségük, hanem kifejező erejük alapjánválogatta össze, s ez különösen állFredman episztoláira. A dalok költői megformálásakisebb-nagyobb mértékben mindig visszahatott az eredeti zenei indíttatásra és ezváltozatokhoz, nemritkán átfogó újraszerkesztéshez, és részben új kompozícióhoz is vezetett.Ezért nem használta ki Bellman soha az „ad notam” utalástFredman episztoláiban, ezérttartotta a kottanyomatos kiadást elengedhetetlennek.Az a követelése, hogy minden dal teljes egészében a kottákkal együtt jelenjen meg,keresztülhúzta Bellman eredetileg 100 episztolára méretezett tervét, amikor két év elteltévelmég csak 50 készült el. Gazdasági okok miatt a munka csak 18 év múlva folytatódott. Ezalattsok minden megváltozott: Stockholm, Bellman és a közönség ízlése is. A késői levelekben aSzabadságkorszak sikátorai és kocsmái helyét a királyi kastélyok angolparkjai veszik át. Mégha a szereplők ugyanazok is, mint régen, Fredman, Ulla Winblad stb.-burleszkvérbőségükből sokat veszítettek. Adallamok sem paródiák már, hanem Bellman sajátszerzeményei, a versekhez. Fredman nem az a részeges és tönkrement órásmester többé, akifeltámadt, hogy híveinek ivászatait és verekedéseit dirigálja, hanem elvont fogalom, a szépségszimbóluma:Fredman hangszere, jó bor, lánykaÉjt megédesít.(Ep. No 63)Csordás Gábor fordításaÉs amikor eljön az Ullától való végleges búcsú ideje, azt nem a kocsmai zenészekhangszerei kísérik, hanem egy operafinálé nagy, de láthatatlan zenekara:Ég áldjon, Ulla, szépem,Kísér minden hangszer szava.(Ep. No 82)Tótfalusi István fordításaStockholm Svédország fővárosa-s egyben Észak-Európa tengerparti kereskedővárosa.Bellman Stockholmjának utcáin és kocsmáiban a svéden kívül még hét nyelv folytatpárbeszédet a helyi idiomával. AmikorFredman episztoláinak nagy része íródott, Stockholmnem annyira svéd nemzeti kultúrcentrum, mint inkább az európai kultúra befolyásának
behozatali központja. Bellman mint a francia iskola nagyon önálló ízlésű tanítványa kezdidalköltői pályafutását, a végén pedig megjelennek művein az új német lied-költészethatásának nyomai is. Amikor saját kora jellemezni akarta, külföldi párhuzamokat keresett.Rendkívül félrevezetően svéd Anakreonnak (Bellman sokkal dionüszoszibb), svédPindarosznak, vagy kissé epésen svéd Vadénak nevezték. Ő maga szívesen hasonlította sajátvárosképeit Hogarthéihoz.Dolgozatom alcíme korrekt-bár általában a külföldre exportált árucikkekre alkalmazzák.Itt az ideje, hogy Bellman dalai, egy kora romantikus, Napóleon előtti, nyitott európaikultúrkör szülöttei végre eljussanak Európába.Szelényi-Szentjóbi Annamária fordítása