Tó-szoknya, rétek derekán
ringó, te, belédkap a szél,
sóvárgó szemek – néz a fákról
fodraidra ezer levél.
Eső ha volnék, millió
ujjammal nyúlhatnék alád,
rengő, te, tükörképemet
vénné ne ráncold legalább!
Jaj, látom mélyedben halak
asszonycomb-villanásait,
beugrom – hínárszőrzetű
öled bár halálra szorít.
_______________________________________________
Baka István Tűzbe vetett evangélium című kötetéből
     ← Előző oldal          Következő oldal→