1948. júl. 25-én Szekszárdon született Baka István költő, író, műfordító, szerkesztő – a költői képalkotás és a szerepjáték-költészet egyik legjelentősebb megújítója a 20. század második felének magyar irodalmában.
Édesanyja, Stirsky Mária, lengyel1-szerb-osztrák keveredésű tolnai családból, édesapja, Baka István, szekszárdi, magyar ősöket felmutató családból jött.
1966-ban érettségizik a Garay János Gimnázium orosz tagozatán. Ekkorra Tolsztojt és Dosztojevszkijt eredetiben olvassa. Hódmezővásárhelyen egyetem előtti katonaidejét tölti.
1967 szeptemberében megkezdi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-orosz szakán. Megismerkedik Ilia Mihállyal, aki akkor a Tiszatáj versrovatának szerkesztője, majd 1974-ig főszerkesztője, s akinek figyelme és szeretete egész életén át kíséri majd.
1968. A csehszlovákiai bevonulás megváltoztatja összes addigi elképzelését a világról.
Akkoriban – mint nemzedékéből sokan mások is – egyre növekvő kételyeire az újbaloldaliság eszmekörében keresi a választ. Egyetemi évfolyamtársaival, Botond Ágnessel, Katona Imrével, de leginkább Rittersporn Gáborral való beszélgetései sokat segítettek tisztánlátásának alakulásában.
1969 februárjában megnősül.
Még ebben a hónapban megjelennek első versei a Tiszatájban.
1971-1972. Az előző évek rövidebb szovjetunióbeli építőtáborozásai után egy egész tanévet Leningrádban tölt. Itt elvegyül az orosz birodalom hétköznapjaiban. Megtapasztalja a szovjet élet minden egyéni megnyilvánulást elsöprő durva és szürke valóságát.
1972. Az egyetem elvégzése után rövid ideig Szekszárdon, az Egészségügyi Szakközépiskolában tanít.
Szeptemberben bemutatja a Kortárs.
1973. Ágnes lányának születése.
1974 májusában írószövetségi meghívásra Bulgáriába látogat.
Újra Szegedre költözik, ahol a KIncskereső című gyermekeknek szóló irodalmi folyóirat munkatársa, később főmunkatársa, majd 1992-ben főszerkesztő-helyettese lesz.
1975-ben megjelenik első kötete, a Magdolna-zápor.
1978. Tamás fiának születése.
1979-ben a Szegeden élő fiatal költők antológiát jelentetnek meg Gazdátlan hajók címmel.
1981. A Szépirodalmi Kiadónál megjelenik második verseskötete, a Tűzbe vetett evangélium.
1984-ben prózakötettel jelentkezik, melynek címe: Szekszárdi mise.
1985 májusában a Móra Kollégium meghívására Bohumil Hrabal Szegedre látogat. A KIncskereső Szerkesztőségébe is betér, „ahol a szegedi írók kis csoportja és egy valamivel nagyonn csoport Egger Bier várta.” Az élményről Baka Hrabal Szegeden címmel 1991 októberében tárcát ír a Délmagyarország hasábjain.
Robert Graves-díjat kap a Liszt Ferenc éjszakája a Hal-téri házban című verséért.
Kiadják Döbling című verseskötetét.
Megjelenik második prózafordítása, Ilja Kasafutgyinov: Nemes vér című kisregénye a Móra-Kárpáti kiadók közös gondozásában.
1986-ban napvilágot lát Viktor Szosznora versei címmel első önálló versfordítás-kötete.
Szosznora fordításit hamarosan egész sor orosz, litván, cseh, szlovák, svéd szerző művei követik. A legfontosabbak: Arszenyij Tarkovszkij, Marina Cvetajeva, Joszif Brodszkij, Vlagyiszlav Hodaszevics, Oszip Mandelstam, Borisz Paszternak és Carl Michael Bellman.
1987. Murnau 1922-ben készült Nosferatu című filmjének, Goethe A korinthusi menyasszony című balladájának és a nyolcvanas évek elején mohón habzsolt egyéb vámpírtörténeteknek ihletésére egy kisregény [A kisfiú és a vámpírok] után ezúttal egy dráma születik: A korinthoszi menyasszony.
1988. Megjelenik A kisfiú és a vámpírok című prózakötet.
1989-ben József Attila-díjat és Déry-jutalmat kap.
1990. Megjelenik első válogatott verseskötete, amely az Égtájak célkeresztjén címet viseli.
Lefordítja Jevgenyij Jerofejev: Walpurgis-éj avagy a kormányzó léptei című drámáját.
1991. Beavatások címmel megjelennek összegyűjtött prózai munkái.
A szegedi napilap, a Délmagyarország szerkesztőségével megállapodik abban, hogy ezentúl rendszeresen esszéket illetve tárcákat ír az újság számára.
1992. Megjelenik újabb verseskötete, a Farkasok órája.
1993-ban bemutatják A korinthoszi menyasszony című szomorújátékát a Szegedi Nemzeti Színház stúdió-színpadán. Rendező: Sándor János.
1994-ben betegsége miatt gyakorlatilag szobafogságra van ítélve.
Megjelenik a Sztyepan Pehotnij testamentuma, amely az első igazán komoly kritikai és olvasói visszhangot keltő Baka-kötet. Decemberben elnyeri az Artisjus Év Könyve jutamát.
1995-ben napvilágot lát utolsó életében megjelenő könyve, a November angyalához.
Jún. 10-én, többszöri levélváltás után Határ Győző, Londonban élő magyar költő és író Szegedre jön, hogy személyesen is megismerkedjenek. „Vonzrokonságuk” jegyében verseket ajánlanak egymásnak.
A JATE Szlavisztikai Tanszéke megjelenteti az Orosz szimbolista költők antológiáját (szerk.: Fejér Ádám, vál.: Szalma Natália), melyben Annyenszkij, Szologub, Kuzmin, Ivanov, Blok és Belij versei olvashatók Baka István fordításában. Néhány hét múlva kiadják a vállalkozás második kötetét, Nyikolaj Gumiljov verseit. A sorozat harmadik darabjának, Puskin verseinek tolmácsolása közben éri a betegség végső támadása. A kötet megjelenését (1996) már nem érheti meg.
1995. szept. 20-án hunyt el Szegeden.
Sírhelyét a szekszárdi Alsóvárosi temetőben, annak az Augusz-családnak a kápolnája mellett jelölik ki, amelynek Liszt Ferenchez fűződő barátságát a Szekszárdi mise című kisregényében örökítette meg.
1996. Tájkép fohásszal. A gyűjteményes kötetet még maga állította össze, s az utolsó négy ciklus kivételével maga is gépelte le. Szerette volna megérni a kötet megjelenését, s ezért szinte versenyt futott az idővel. Erejéből, életéből a Csak a szavak című vers beírásáig és kinyomtatásáig futotta. A csonkán maradt kéziratköteg éppen ezekkel a sorokkal zárul: „jó volna lenni még talán de / mit is tegyek ha nem lehet / a szótáradba írj be s néha / lapozz föl engem és leszek”.
(Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma – Завещание Степана Пехотного című kötetből)