| Прелюдия Prelűd Памяти Сергея Рахманинова Стоят составына глухих и темных Путях остывшей пахнущие сажей Слепые ветер лунные погоны и туч шинель надевши бдит на страже Из самой преисподней снизу вверх Подобно сталагмитам проникают Твои о город обелиски как орех Расколом ты грядущего клыками Стоят составы в вымершей немой Ночи а в челюстях забитых снегом стрелок Застыл смешавшись с пеной хриплый вой О город мой о северная дева Нева разверзлась лоном Евы ты Лежишь под ветром уличною стервой И к заду голому как смятые цветы Примерзли пятна грязи крови спермы | Prelűd Прелюдия Szergej Rachmaninov emlékének Vonatok állnak néma és sötét Vágányokon vak és koromszagú Vonatok és a szél a balti szél Hold-váll-lapos felhő-köpenybe bújt S állnak pokolból fölfelé növő Jégcsapok éjlő obeliszkjeid Ó város éles szemfogú jövő Sebzettje szétnyílsz mint éjféli híd Vonatok állnak néma és kihalt Vágányokon s a váltók fogsorán Tél-epilepszia okád szilaj Tajtékot Észak ó fehér leány Néva-seb Éva-hasiték magad Megadva nyúlsz el míg zihál a szél És tomporod fagyára rátapad Vér-ondó-foltos lepedőd a Tél |
(Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma – Завещание Степана Пехотного című kötetből)
