| На острова на санях A szigetekre szánon Ну что, поедем на санях на острова? Ах да, для нас забава эта не по средствам, Трясешься ты в троллейбусе, соседство Пьянчуг и нищих виынося едва. Когда же добираешься ко мне, Тебя бутылка ждет и рыбные консервы; Пусть пыль и мусор действуют на нервы – Обнявшись, мы забудемся во сне, Когда натешимся друг другом и устанем. Вон в небе ленинградском сколько туч Вобравших смрад и грязь поганых куч… Где мыла взять, чтобы они белее стали? Не плячь, родная, услыхав слова: Ну что, поедем на санях на острова? | A szigetekre szánon На острова на санях A szigetekre szánon – jössz, ha hívlak? Tudod, nem ülhetsz cifra szánra, s én sem, Hát zötykölődsz a trolibuszülésen, Ahol körülleng romlottan a scsí-szag. De vodka vár és halkonzerv, ha végül Megérkezel hozzám a kis lakásba. Kezdhetnél máris söprésbe, mosásba, De jobb, ha most a testünk összebékül, Kirángva minden vágyát és dühét. Hisz annyi csüng a létünk szennyesétől Nehéz felhő a leningrádi égről, Nincs gőz, amely kitisztázhatja még… Múzsám, ne sírj, ne is nevess, ha kérdem: A szigetekre szánon – jössz-e vélem? |
(Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma – Завещание Степана Пехотного című kötetből)
