| Ленинград вечером Leningrádi este Вот вечер, как свинец дробовика, Хлестнул по шкурам каменных громадин; Сочатся тьмой дрожащие бока, Хрипит бессильно дом, тоскливо глядя В пустую мглу, но черви-огоньки Уже грызут его внутри, в глазницы Окон наружу лезут – как ни кинь, Им мало трупа одного, чтоб насладиться. Неон – как желтые прокуренные зыбы, Слюна его на крыши льется и на трубы; Отрыжка лозунга на фоне черноты: Там, в небе, Ленина знакомые черты… И острый запах ангельской мочи Идет от туч, развешанных в ночи. | Leningrádi este Ленинград вечером Az este, mint a vaddisznósörét, Szétfröccsent már a téglafalakon, Tócsákba gyűlt az alvadó sötét, Hörög a bérház-állat még s vakon Mered maga elé, de féreg-fények Rágják belülről, majd az ablakok Szemgödrein kimásznak – ennyi éhet Nem csillapíthat egyetlen halott. Neonbetűk – nagy, megsárgult fogak – Csorgatják nikotinos nyálukat, Egy égi száj jelmondatot böfög: Lenin-ikonosztáz a tér fölött… S az utcák orrlikát átjárja a Felhő-pelenkák angyalhúgyszaga. |
(Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma – Завещание Степана Пехотного című kötetből)
