Зимняя дорога Téli út Снег, слякоть. Хлюпают в снегу Пимы растоптанные Бога. Смерзаются в ледышки дней Мгновенья. Вдаль бежит дорога. Мои пимы прорех полны. Мне лижут плотоядно лужи Босые пятки, чтоб узнать, Сгожусь ли я на ужин стуже. Вокруг – вороны. Клювы их – Как иглы: ровными стежками Косоворотку озимей Сшив – тут же распускают сами. Под ней – Руси нагая плоть: Худая грудь, вся в трупных пятнах, Вздымается живот-курган, Где газы говорят невнятно. Снег, слякоть. Хлюпает вода Там, где Господь в пимах бредет. О родина, ты мне целуешь ноги, И примерзает к ним твой синий рот. | Téli út Зимняя дорога Téli út. Cuppog a hó Isten Ködnemezcsizmája alatt. Napokká dermednek a röpke Pillanatok, amerre elhalad. Az én csizmám lyukas. A hólé Nyelvével körülnyalogat, Megízlel – jó lennék-e estebédre A fagyhalál falkáinak? Köröttem varjak. Mint a tű, jár Nagy sárga csőrük – fércelik Vetések elnyűtt, oldalgombos ingét, Majd bosszankodva szétszedik. S alóla kitetszik Oroszhon Már hullafoltos mellkasa, Kurgán emelkedik – a bomlás Gázaitól felfúvódott hasa. Téli út. Nagyokat cuppant a hó, Amerre Isten elhalad. Elfehéredett száj a vidék – csókját A csizmatalphoz tapasztja a fagy. |
(Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma – Завещание Степана Пехотного című kötetből)
     ← Előző oldal                                                                      Következő oldal →