No 79
            Avagy búcsú a matrónáktól,
  elsősorban Maja-Myra kocsmárosnétól,
aki a Solgrändenben székel a főtér mellett,
                         anno 1785
                               Charon a kürtjét fújja,
                               Zúg a vihar, szél harsog,
                               Már a kötél, vitorla
                               Reccsen és hasad;
                               Búvik az éj bús holdja,
                               Csillagi fény se pislog:
                               Életidőm oly kurta,
                               Gyorsan elszalad,
                               Mint homokóra pereg le;
                               Charon evez, sebesedve
                                      Csattan az árba
                                      Fürge lapátja,
                                      S egy gyalulatlan
                                      Deszka a habban,
                     Mint ravatal, sötéten úszva erre ring,
                                      Füst, por kering,
                                      Bőg éji had.
                               Kocsma-madame, te drága,
                               Útravalómat add át
                               Most, hogy atyáim árnya
                               Vár a sírba’ lenn.
                               Zord csapos úr, ha látna,
                               Nem hivogatna: jer hát!
                               Kalpagomért se ád ma
                               Flaska bort nekem.
                               Kocsma-mamám, ha örökre
                               Tartozom is, te töröld le:
                                      Két őre halra,
                                      Egy meg a vajra,
                                      Ángolna pőrén,
                                      Volna csak őrém,
                     S még ez a tányér krumpli, ezt még fölfalom:
                                      Forró, finom,
                                      Be kedvelem!
                               Íme, a testamentum,
                               Írtam a krigli mellett,
                               Exegi monumentum,
                               Olvasd jó mamám!
                               Sok keserű momentum
                               Volt ez a lét, nem ünnep:
                               Fényteli firmamentum,
                               Te borulj reám!
                               Most emelem meg a korsót:
                               Prószit! e sör csuda jó volt!
                                      Habja pezsegve
                                      Tornyosul egyre:
                                      Ócska zekémre
                                      Folyva le végre.
                     Jó Maja, jó mamácska, fáin volt sered.
                                      De integet
                                      Charon komám.
                               Vén kobakom lehorgad,
                               Törzsem előre görnyed,
                               Rossz nyakam ingadozgat.
                               S hogyha bámulok
                               Öltözetemre, nyomban
                               Folynak a sűrü könnyek,
                               Hercegi kelme volt az,
                               Csakhogy megkopott.
                               S oly csudaszép ez a nadrág:
                               Hol van, aki ilyet ad rád?
                                      Rongyos a mellény,
                                      Foltos a mellén,
                                      És a harisnyám
                                      Is csupa lik mán.
                     S honnan a drága ingem? Beckmanné alól.
                                      Szoknyája volt,
                                      Mit eldobott.
                               Ringat a gyászos sajka,
                               Hogy nyikorog lapátja!
                               Árnysereg erre-arra
                               Tántorog sután;
                               Sír Aeolusnak ajka,
                               Charon a sípját rágja,
                               S fülsiketítő zajba
                               Kezd a sok-sok árny;
                               Dörren a menny, csupa rémség,
                               Ránk szakad itt a sötétség,
                                      Villog a Göncöl,
                                      Billeg, el is dől,
                                      Hamvad a csillag,
                                      Köd gomolyog csak,
                     Végül az éjbe vész az égi boltozat;
                                      Pokol fogad,
                                      Jó éjt, Madame!
                                                                 Baka István fordítása

_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)
← Előző oldal           Következő oldal →