No 77
Sophia széplányról
s hogy mely dolgok estek
a Hiúz-kocsmában
Lánykasereg, proszit! árad a fény ott;
Csillag szinezüstje a földre csurog,
Sárga ködöt vet a tájra a vén hold:
Csillámlik a parton a dézsa, sulyok;
És a Hiúznak a karma ragyog,
Nyekken a, reccsen a rúdon a cégjel,
S párta arany paszománya lobog:
Ékes a kocsmai némber.
Ni, a hajóskapitány, a parókás,
Csálé a kalapja, a zubbonya rőt,
Kocka előtte, e játszma be mókás!
Forgatta a dámababát az előbb,
Ő, ki Sophinkat igencsak imádja,
Gyakta is úgy tizenötször a kópé,
Lent, a hajókajüt öblibe zárva,–
Szűzanya bár a hajónév.
Prószit! a bort a kupámba szinültig,
Fredman papa önti a porhamuba.
Lányok, az a kapitány, ki a kriglit
Markolja, a dús Alicante fia:
Hogyha az int s kikötőbe hivat,
Verve az ablakotok, kajütében
Rátok a csipke, kalapra szalag
Vár kiterítve a széken.
Nézz oda! csapkod a szélben az árboc
Csúcsán a szalag, s a habokra lifeg
Vérvörösen dagadozva a zászló;
Zátony, cölöpök sora, sajkasereg.
Láncon a medve a tatra kiáll,
Fénylik a hold sugarában a lánca,
És a vitorla alatt muzsikál
Egy hegedűs – fura lárma!
Tyűha! hogy imbolyog-illeg a korlát,
Árboc nyikorog – ugye, hallod e zajt?
Csuklik a látogató a dikón s lát
Fuvarlevelet, de a krigli alatt.
Mollberg! a kukkered itt van, ugye,
Jó koma! Húzd meg a butykosod, ám itt
Nézd! a fedélzeten áll a gügye,
Őszhaju trottyos: a vámtiszt.
Prószit! eszem a szived, kicsi lánykám!
Jaj, Bacchus atyám, te segíts ma nekem;
Csuklom, alattam a szék se szilárd ám,
S a kriglibe fullad a fül meg a szem.
S én meg aszittem: ez ám csak a jó,
Snapszot ilyet nem is ittam e létben,
Ámde miféle nyakalnivaló,
Tudja a jó fene, én nem.
Ni a kövér kapitány, e pojáca,
Hogy kelleti-rázza magát a balog;
Rajta harisnya rikít, csibesárga,
Rézcsatja cipőjin a holdba ragyog.
Sophia, prószit! ez ám csudaszép:
Lóg a hajad, füleden van a pártád,
Rongy a kötény – a hajó csupa lék.
Hol leled a kapitányát?
Ó, egek! Ott jön a bősz kapitány! Jaj!
Botját emeli, hegye égre mered,
Lendül a szék – Sophi, üldöz a baj!
Ajjaj! jajajaj! a gerinc bereped.
Jó kapitány! – No, God dam you, te eb!
Jaj, soha többet a szép Sophi nem kell,
És lepedője alá se megyek,
Adja utam ki ez egyszer!
(Baka István fordítása)
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)