No 72
(Korábbi változat; 28a)
Ajándék Kajsa-Lisának,
az ágya mellett
1771. július 30-án, este
Tűz a szemedben, égi villám!
Duzzad a párna, lengj oda, nimfám!
Lágy, de erős vagy!
Gyertya-oltva jöjj csak,
Áldozatra vár, mucus,
Álom-isten, Morpheus.
Forral a vágy, vesd le a szoknyát,
Tárd fel a kebled, ingedet oldd hát!
S kabátka, szoknya ha
A székre hullana,
Altatna hegedűm szava.
Kajsa-Lisám, a kéj ha ébred,
Száll a madár és némul az ének.
Nap nyugodott épp,
Elborult a mennyég.
Most a táj a csend hona:
Vár rám Freja temploma.
Rázd a cihát! Húzd ki az ágyat!
Mindenik este más a te társad.
Tollak, pihék között
Húzd szét a függönyöd!
Vonóm, mint harsona, dörög.
Freja, elég volt! Halmaiddal,
Megbabonáztál oszlopaiddal;
Játszom ölelve,
Elrabolsz örökre,
Elalélva ringok, ím:
Kajsa-Lisa karjain.
Kajsa, nem élsz? Hisz piheg! Éltet
Ád a halál, ha vágy tüze éltet.
De leszakadt az ágy!
A combom, jaj, s a lágy…
Elég, Movitz, ne húzd tovább!
(Baka István fordítása)
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)