No 55
Mollberg kuglipartijáról a Hammarby-vámnál,
1770-ben, egy nyári estén
Látod-e őt a fénysugárban,
Mit bukó nap hint a föld szinén:
Nyurga legény,
Tű a hajában,
Kis, kerek kalap fején;
Lám e serény
Pajti csicsásan
Kuglizik a rét gyepén.
Kék a kabát, fehér a rátét,
Ám a sála taft, koromsötét!
Fúj, le ne tépd
Róla az ingét:
Bacchus átitatta rég.
S mert szive ég
Kréta-, suvickért,
Bajsza, csizmaszára szép.
Olykor a tölgyek eltakarják,
Pálya sarkán épp hogy látni csak;
Ott mutogat,
Pózna alakját
Meggörnyeszti, bólogat;
Ám dühe vad,
Hogyha vitatják:
Nem két bábu, egy maradt.
Szájba csibuk, kalap fejére,
Pénze lábhoz. Mollberg, rajta hát,
Kösd a gatyád,
Lökd a tekét el,
S állíts fel minden babát!
És ha talált,
Inni vezéreld
Szomjazó kompániád!
Tengeren észak fénye csillog,
Csöndes, szép idő, felhős az ég;
Villafal ép
Hószine villog,
Hold-ezüst folyt szerteszét.
Játssz kicsikét,
Fogd a fagottot:
Pán, Diána várja rég.
Visszasohajt Echó dalodra,
S zárja bár előled fal, palánk,
Száz csalogányt
Némit e flóta,
Fújva édes bánatát.
Vad bika hág
Jámbor üszőt, ha
Hallja sípod szózatát.
Fogd a kupát, Mollberg! De hallga:
Nacka, aztán Hammarby felől,
Majd meg a völgy
Mélyin a dalba
Csalogány kezd messziről;
Búja betölt;
Jöjj s piros arccal
Flóra jöttét üdvözöld!
Tölgyek alatt pipádra gyújts rá,
S pörlekedj, ha lelsz reá okot!
Füst kanyarog,
Messzire elszáll,
Szád sarkán pipád forog.
Épp kupa bort
Tölt a kománk már,
S hirtelen eső zuhog.
Ott ama színbe bújni vón jó:
Flaskahad, sok gyertyacsonk közé;
Csöppen a lé
Rossz kalapodról,
Sárba süpped el tekéd.
Csípj kicsikét
Színivalódból,
Küzdjön más a krigliért.
Még a vihar se csendesült le,
S társaid a szivárvány alatt
Új vonalat
Húznak a földre,
Penge villan, sár hasad.
Mások a nagy
Tál körül ülve
Forró puncsot osztanak.
Nyolcat ütött a Mollberg ismét.
Francba! Wingmark egyet sem lökött!
Újra ledőlt
Két baba is még:
Most a két meszelyt elő!
Ez se nyerő!
Semmi sietség,
Győz, ki a sarokba lő.
ogy mi? A kettőből csak egy ér?
Öt felesre, hogy kettőt talált!
Egy se trafált!
Mért löki mellé,
Sörtől bágyad el talán?
Bacchus atyám!
Kriglit emeljél,
S hajnalig dalolj, komám!
Prószit! A lányra, bárha morcos!
S arra, ki arát még nem kapott!
És ha tudott
Győzni a harcos,
Őreá ürítsd borod!
Hagyd a golyót!
Megkoszorúz most
Bacchus minden homlokot!
(Baka István fordítása)
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)