No. 53.
A Tanto-i vámsorompó alatt, T-nél,
egy őszi éjszakán lezajlott csihipuhiról
Sört ha vedelt s a sörre snapszot,
Szárnya lankad, oly nehéz:
Sárba letottyan égmagasból,
Tompa, megfakult az ész.
Nézd csak a Berget! <Cselló>
Hogyha betermelt, <Cselló>
Lomha a hangszere, orra vörös,
Bárha ép, csupán sörös.
Nem szökik égi tűz dalába,
Kedv nekűl fogott vonót,
Tanto-i vámon át a kácsa
Épp ilyen tunyán totyog.
Hallga, be zsörtöl! <Cselló>
Hízik a pörtől, <Cselló>
S húrja ha peng, a vonója nyekeg:
Hess, olympi kellemek!
Prószit! A páskumszéli korcsma
Híres, s jó a gazda ott:
Potroha nagy, serény a torka,
Sörbe fojtja bánatod.
Verd csak a taktust! <Cselló>
Jót nyakalunk most. <Cselló>
Pajta, mező, tanya körben a táj,
Varjulárma fülbe váj.
Harsog a gazda, búja elszáll,
Korsaját kilötyköli,
Hogyha a szólót kezdve Berg már
Brácsahúrját pöcköli.
Húzza, danolja, <Cselló>
Jár a vonója, <Cselló>
Bólogat, égre tekint, mosolyog,
Reng a dús szemöld-bozót.
Ostoba képpel, ócska rongyban:
Berg elénk eképpen állt,
Húzza vonóját, gombja villan,
Tökfedőjén holt virág.
Céloz az ujja, <Cselló>
Félrefog újra, <Cselló>
Rézcsat a jobb saruján, s a balon
Mi más lehetne: ón.
Prószit, öreg! Van ok mulatni,
Nézd a féleszű zenészt!
Cirkuszi cerkóf, épp olyan, ni,
Bandzsalít s a rúdra néz.
Szökdel a padlón, <Cselló>
Röptibe hajlong, <Cselló>
Nincs majom ennyire fürge sehol,
Fel s alá ahogy lohol.
Részeg a vendég és a csaplár,
Ahány korsó, annyi gond:
Ott az a matróz kést ragad már,
Itt öreg segéd borong.
Lendül az inga, <Cselló>
Indul a hinta: <Cselló>
Leng a kötél a fenyőgaly alatt.
Húzd, a nóta hol marad?
Csin-csin, ügyeske Freja-fruska!
Táncba hívó dob pereg,
Szalmakalap, fehér harisnya:
Holdsugárban hempereg.
Hol zeneszóra, <Cselló>
Hull le a szoknya, <Cselló>
Hallom a pásztori dalt, be remek!
Tettre kész e lánysereg.
Csin-csin, igyál velem, galambom!
Hisz nyakalni, falni jó;
Fűszeres itt a sör, van abban
Citrom, szerecsendió.
Rajta, hugocskám, <Cselló>
Táncba, mulass ám! <Cselló>
Körbe kering a hajós meg a lány,
Járja csizma és topán.
Hát az a bőrsapkás ki volna,
Ki csipáját dörgöli?
Kriglit emel, szuszog, bedobja,
Majd pipáját tömködi.
Csak vigyorog, de <Cselló>
Kortyol is egyre, <Cselló>
Bókol, iszik, mutogatja fogát,
Kínál korhely cimborát.
És ki lehet, ki meghajolt ott,
S csattogtatja ostorát?
Kóbor eb ugrik, ám a hollók
Békén tallóznak tovább.
Távol a szirten <Cselló>
Roskadozik fenn <Cselló>
Egy fura, vén kalyiba, alig áll,
Tört kerékre varju száll.
Hát az? A Sjögren névre hallgat,
Tanto hirhedt vámosa,
Társzekeret, kocsit kutatgat,
Kapzsi, szentfazék pofa.
Lesz baja nyomban, <Cselló>
Hogyha betoppan <Cselló>
Pár bedagadt szemü, durva lator:
Mocskos körmök, tömpe orr.
Törd be az orrát, vaskobakját,
Tépd a gazt, ez ám a tánc!
Rusnya szemébe vágd a flaskát,
Megdögölsz, rühes finánc!
Ő vala éppen <Cselló>
Az, ki a héten <Cselló>
Rézcsöveinkre sunyin lecsapott:
Főzőnkért fizetni fog.
Tudd meg: örömtől zeng a kocsma,
Ám a vége kés, halál.
Tudd meg: a véred hull a snapszba,
Tósztom hullád hallja már.
Forte, te ördög! <Cselló>
Fújd meg a kürtöt! <Cselló>
Verd a pofáját, tépd a zekét!
Üsd! De mégse – állj, elég!
(Baka István fordítása)
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)