No 45
Ha sorsom, mint remélem,
Egy lánykát adna nékem,
Ki csupa csín, csevely,
Bár szarvat hord e fej;
Ej ej ej ej
Mint mások, a szóbeszédet
Sose hallanám biz én meg:
Ha érte forr a véred,
Fizess s tiéd a nej!
Hej hej hej hej
Ha érte forr a véred,
Fizess s tiéd a nej!
Ha lánykám kódorogna,
Vigyáznék otthonomra,
A kamra oly derűs,
S a pince mélye hűs;
Hűs hűs hűs hűs
A homlokomon mi díszlik,
Sose érdekelne, míg itt
Flaskómba tölt szinültig
Bacchus finom nedűt.
Dűt dűt dűt dűt
Flaskómba tölt szinültig
Bacchus finom nedűt.
Ha nőm kivert az ágyból,
Vagy elzavart a háztól,
Kedélyem elborul,
De nálunk ő az úr;
Úr úr úr úr
S kuncsaftja ha rám a pisztolyt
Süti, bár előbb lepiszkolt,
S ellazsnakolt a fickó;
Eliszkolok vadul.
Dúl dúl dúl dúl
S ellazsnakolt a fickó,
Eliszkolok vadul.
Itt jő a lelki kertész,
A templomból a lelkész,
Az arcán gőg, noha
Dagadt a potroha;
Ha ha ha ha
Fejében az ész temérdek,
Ha beszél, szavát se érted,
Ezért is lépek én meg;
Belém ne botlana.
Na na na na
Ezért is lépek én meg;
Belém ne botlana.
S ha tán a garnizonbúl
X báró is befordúl,
S még otthon ér, habár
Kotródnom kéne már;
Ár ár ár ár
S én ostoba azt fecsegném,
Hogy aludtam épp nejemnél,
Hát elakadna nyelvem,
S csak állnék chapeau bas:
Bá bá bá bá
Hát elakadna nyelvem,
S csak állnék chapeau bas.
Az is megeshetik még,
Hogy ajtómon zörögnék,
De a szobámba’ még
A gyertya vígan ég;
Ég ég ég ég
Szép angyalom erre menten
Leköp és pofán ver engem,
Nyakamba serbli freccsen:
Jaj, mindenféle lék!
Még még még még
Nyakamba serbli freccsen:
Jaj, mindenféle lék!
Igaz lelkemre mondom,
Nem volna más a gondom,
Fejem fordítanám,
S a gyertyát tartanám;
Ám ám ám ám
S ha már betakartam őket,
Ama kuncsaftot s a nőmet,
Nem kérek semmi többet:
Egy kupa bort talán.
Lám lám lám lám
Nem kérek semmi többet:
Egy kupa bort talán.
Baka István fordítása
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)