No 42
A Mälar-parti kártyapartiról
Ez volát lesz, az talán,
Most te jössz, Mollberg komám,
Gyertyakoppintás után azt
Hívd: a hármast,
Cimborám!
Treff ász, színre színt, – emeld,
Kettes, hármas, – serleged!
A király visz, ő az úr itt:
Az adut ki!
Nézd meg ezt!
Drága mama, üss oda, üss oda, Wingmark!
Treffet még, a treffed itt várt,
Még a treffedet!
Ullán szürke-zöld szövet,
Csuda fáin öltözet;
Hónyakát gyöngysor takarja,
Keble halma
Megremeg.
Játssz ki már, ne légy te rest:
Káró négyest, treff hetest,
Király, ötös, hatos, ám a
Kőr, a dáma
Rettenet!
Ámde ne zokogj soha, jó koma, Mollberg!
Kárót még, a káró jó, nyert!
Osztanék, lehet?
Pikk bubi, ez már teszi!
Ulla mindjárt elviszi.
Ám az ász nem jött ki, ó jaj!
Mégis győz majd,
Azt hiszi.
Nem, bocsánat, – töltsd a bort!
Csin-csin, – most az ászt bedobd!
Emlékszel még a volátra?
Pikket rája,
El ne told!
Csapjad oda gyorsan a kőrt meg a kárót!
Ez volát, volát, volát volt!
Ulla, ossz lapot!
Ulla, bájos kis kezed,
Hogyha énelém teszed,
Fellobbantja Freja lángját,
Még a kártyád
Is nevet.
Ulla hunyorít, – talán
Az ölébe les? Talány.
Ujján drágakő szikrázik,
Mosoly játszik
Ajakán.
Hívj! De ki jön? Ej, te Movitz, le a kriglit!
Az adut vidd, az adut vidd!
Hármas treff, no lám!
Nyissunk ablakszárnyakat,
Néhány pillantásra csak;
Nézzük, hogy fut a zegernye
Percről percre
Távolabb.
Látja, Wingmark néni, ott
Azt a fényes csillagot?
Hogy ragyog a hold az égen;
Lent a mélyben
Jég ropog.
Ulla, magad óvd, sose hűlj, sose halj meg!
Sírva, jaj, ne; sírva, jaj, ne
Üljük bús torod!
Ni, a jégre mennyi szán
Száll, a vészre fittyet hány,
Rianás jöhet maholnap,
S vízbe fullad
Mindahány.
Fut lihegve drága mén,
Fogva cifra szán elé,
Oly riadt, a szőre nedves:
Ó, be kedves
És derék!
Ott kocsikon hajt el a víg szavu pórhad,
S míg locsognak, míg locsognak,
A pipájuk ég.
Sárga csődör ugratott,
Rajta kéken ring a bojt;
Be kecses, be szép, be tiszta:
S még ily cifra
Szán se volt.
Mint rénszarvasát a lapp,
Hajt Wingmark tüzes lovat;
És alatta jég ha reccsen,
Meg se retten,
Csak szalad.
Korcsolya van ott a fiún, fut a jégen,
Száll merészen, száll merészen;
Ostorok alatt.
Az a mén hogy vágtat ott:
Ifjan és hetykén robog,
Háta barna, hó a marja,
Tarka-barka
Rajt’ a folt.
Daruszőrű paripán
Zöld a díszes lószerszám,
És ahogy a lábát rakja
S leng a farka,
Csupa láng.
Most kiborul egy fuvaros, ki a jégre:
Hű, de részeg, hű, de részeg!
Fel se áll talán.
Farkasok üvöltenek,
Újra fagy már, hó pereg,
Nem volt még e svéd hazában,
Csak Kazánban
Ily hideg.
Lám, a lombok csúcsa fenn
Meghajolt ezüstösen;
Hólepel terült a rétre
S hegyvidékre
Hirtelen.
Hol van az a flaska? Elő vele, Mollberg!
Hogy didergek, hogy didergek!
Dermed szám s kezem.
Künn az utcán szél morog,
Hó szakad, zizeg, forog.
Száguld Aeolus dühöngve,
Holdat űzve
S csillagot.
Ám ha víg kompániád,
Bár borús napod, ne bánd!
Bacchus nektárját dalolva
Állj a sorba,
Fogj kupát!
Csin-csin a leányra, ki nem hagy a sárba’:
Hű babámra, hű babámra!
Hagyj keverni hát!
(Baka István fordítása)
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)