No 25
Bacchikus hangulatú pasztorálféle
Ulla Winblad djurgårdeni átkelése
alkalmából
Kürt szava zengjen,
És rengjen a tenger,
Zúgj, vihar!
Vénuszt ünnepeljen
Neptúni kar!
Rajta, tritónhad!
A himnuszi szózat
Zengje ma
Freját, s te ekhózzad
Neptun-pulya! <Kürt>
Jön Vénusz, nézd e nőt
Testőrei között:
Angyalok és zefirek s a Paphos-fik őrzik őt
Nimfa fürdik és örül
Körül. <Kürt>
Nézi madárraj,
Hogy szökken az árral
Halcsapat;
Hullám taraján a
Kimérahad.
És mit a szél tép,
A vízen a tajték
Omlatag;
Kivillan a kék ég,
Mosolyg a nap. <Kürt>
Most Vénusz elvonult,
Zászlók és koszorúk
Hintaja díszei, nyílik a nádban sárga út;
Kalpagos triton neszez:
Evez. <Kürt>
Dörren az ég, s lám:
Vetésen a villám
Fénye gyúlt;
Halkan szól a szilfán
Szelid kakukk.
Varju s a bíbic,
E két fura bikfic
Szárnyra kél;
Sikongat a síp is,
Most Pán zenél. <Kürt>
Öklelnek szarvasok,
A dámvad elrobog.
Vénusz a partra kiúszik, hintóját hagyva ott,
S Palemon lakába lép
Ma még. <Kürt>
Hagyd el a kagylót,
Szép Vénusz, a partok
Várnak itt;
Égi kéjre kancsók
Nektárja szít.
Drága barátok,
Isméritek áldott
Lényemet.
Fújjátok a vásott,
Vén kürtöket! <Kürt>
S Vénusz-lány Ulla, ott
Ringassanak habok!
Ámori had: Kicsi szotykák s bakák az udvarod.
Vár Paphos, hogy partra fuss,
Cicus! <Kürt>
Ámor a gazda
S királyom e gazdag
Park felett.
Harsona, te zengd a
Djurgårn nevet!
Példa okának
E fréjai tájat,
Dús mezőt,
Roskadt falu házat
Mohos tetőt! <Kürt>
Szüzesség-elmulást,
Asszonnyá avatást,
Kürt szava közben az asztallapon ficánkolást!
Bánod, Ulla, kedvesem?
Sosem! <Kürt>
Lépj a lakomba,
Bókolva, hajolva,
S táncra föl!
Lányka, légy okoska,
Jöjj, Ulla, jöjj!
Hallga a lombot!
Gazdánk az a bomlott
Berg koma;
A kürtöt, a korsót
Markolja ma. <Kürt>
Pásztorleányka, itt
Palemonod lakik:
Tántorog este a pásztor, de részeg délben is,
Bárha birkanyája sincs.
Kocints! <Kürt>
Fúdd, muzsikus hát!
No nézd csak az Ullát:
Mily kecses!
Diadémja új, s ládd:
Csipkéje fess!
Tű van a kontyon,
A szoknya forogjon
Szerteszét!
Töltsön kapuboltot
Be kürtzenéd! <Kürt>
Ámor nevét imádd
Forró öled kitárd,
És elalélj, kifehéredj, lihegj, hajad ziláld!
Vért az érbe lök s beszív
A szív. <Kürt>
Mind föl a dalra!
Vet Ámor uralma
Ránk igát;
Fújjatok, szivem ma
Vigadni vágy;
Kezdd a vidor dalt,
És hűtsd le a borral
Torkodat;
Az ifju s a mord agg
Hadd ropja csak! <Kürt>
Nimfák és dáridó,
Bor- s vérnek kéje jó,
Álmos a szem, de a szív friss, és húzza a vonó:
Erről szólt episztolám,
No lám. <Kürt>
(Baka István fordítása)
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)