No 21
 Melyben pro primo lefesti az éjszakát annak örömeivel,
  pro secundo úgyszólván egyfajta aequilibrumba állítja
szemünk előtt a Bor és a Szerelem erejét, majd lassacskán
                elénk tárja, melyik nyom többet a latban
                                                  Fellegek árnya
                                                  Száll le a tájra,
                                           Elhal a szél, mely elébb zsinatolt;
                                                  Fénylik a város,
                                                  Dél aranyát most
                                           Váltja ezüstre az esteli hold,
                                                  Zord kutya hördül,
                                                  Tölgykapu dördül:
                                                  <Cselló> Zengjen a húr!
                                                  Bárhova jutsz, lám
                                                  Serblik az utcán:
                                           Csin-csin, az utca mulat, hejehuj!
                                                  El ne botolj ott,
                                                  Leld meg a pultot,
                                           És tapogasd ki a flaska nyakát!
                                                  Rázd fel a fűszert,
                                           Húzd a nedűt meg,
                                           S tedd hegedűdet az állad alá!
                                                  Köpj ki, taposd el,
                                                  Zengjen a hangszer,
                                                  <Cselló> Pengjen is ám!
                                                  Mennyei hála,
                                                  Hív a leányka,
                                           Gyertya kezében, az ágyba talán.
                                                  Látod-e hívem,
                                                  Vérzik a szívem,
                                           Itt van a flaska, a gyertya, a lány.
                                                  Kürt reze harsog,
                                                  Ágy s a dikó sok,
                                           S itt van a Berg is, régi komám.
                                                  Ulla a pendelyt
                                                  Fogva elől lejt,
                                                  <Cselló> Hej, szaporázd!
                                                  Hé, nyavalyások,
                                                  Ropjuk a táncot,
                                           Tapsra ügess ma, dobogjon a láb!
                                                  Nőjön a lárma!
                                                  Gyertya világa
                                           Villog a mennyezeten, falakon.
                                                  Most ne busongj hát:
                                                  Hozd be a sonkát!
                                           Dísze virág, be csudás, be finom!
                                                  Perzsel a vérem:
                                                  Hallga, zenészem
                                                  <Cselló> Hogy tralaláz!
                                                  Szép szeme zárva:
                                                  Vágyik e lányra
                                           Szívem, az árva, ez ám csak a láz!
                                                  Csalfa szerencséd,
                                                  Rágalom, ínség,
                                           Álnok idő ha el is szomorít,
                                                  Hagyd a csudába,
                                                  Köpj a világra:
                                           S mindenik óra örömteli, víg.
                                                  Járjon a lábad,
                                                  Fogd a kupádat,
                                                  <Cselló> S „prószit” – üvölts,
                                                  Táncban a szépet
                                                  Jól csöcsörészd meg,
                                           S ágyba cipeld! Csakis így tesz a bölcs.
                                                  Kit nyilaz Ámor,
                                                  Elhagy az álom,
                                           S ugrik, akármire kéri a lány:
                                                  Lángol a lelke,
                                                  Nyer, veszit egyre,
                                           Snapsz meg a sonka segít a baján.
                                                  Rajta, barátok,
                                                  Járjon a szátok,
                                                  <Cselló> Kezdj bele, Berg!
                                                  Tombol a kocsma,
                                                  Jót mulatunk ma,
                                           Míg feketéllnek az éji egek.
                                                  Mit fecserészel?
                                                  Állni merészelsz?
                                           Ropjad a táncot, a franc tebeléd!
                                                  Rajta, kurázsi!
                                                  Táncba, bagázsi!
                                           Nyűtt hegedűre szakadjon az ég!
                                                  Szú eszi régen,
                                                  Már a szeméten
                                                  <Cselló> Várja a tűz.
                                                  Hadd tegyen úrrá
                                                  Snapsz meg a hurrá:
                                           Vénuszi vágyat a bacchusi űz.
                                                                 (Baka István fordítása)

_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)
← Előző oldal           Következő oldal →