No 11
A cimborákhoz és a széplányokhoz
a „Hiúz”-ban vadászkürttel kísérve igen tetszetős
Hej, kiabálja Fredman, ahányszor hallja: kürt rikongat,
<Kürt> És zeng a dal;
S azt hiszi menten, tán ez a föld sem annyira ronda,
<Kürt> Nem bősz vihar,
De csengő lánykacaj,
S minden szép szem lángra lobban;
Sör van elég, s a snapsz se kevés,
S a kocsma is zenés.
Szép hugicáim itt a „Hiúz”-ban, néktek üdv és hála,
<Kürt> És száll a dal;
Muszka szitokszó, bodri-paróka, holland pipája,
<Kürt> És lányzsivaj.
Kátránya, mint a vaj:
Dublin vár a kapitányra,
Jól kiporolták őt a minap,
De bukszája dagad.
Zárul az ablak, félre libák, hess! Vár a tánc reátok,
<Kürt> A csók s a bók!
Hé, nyavalyások! Fújja, ahány most lebzsel, az átok,
<Kürt> Az indulót!
Ti meg forogjatok:
Anna Stina s Fredrikám ott!
Szoknya magasba, fogd legyeződ,
Koccints, igyál előbb!
Lám, alabárddal áll a derék Berg, – snapsz a cimborának!
<Kürt> Csinos legény!
Fűszinü nadrág, szürke a mellény, – ó, be csodás vagy!
<Kürt> Kimondom én.
Konflis robog felém.
Kocsisa az öklét rázza.
Pápaszemet föl! Kard ki, vigyázz!
Elönt a báli láz.
Taps, hugicák és drága fivérek; kürtök perlekednek.
<Kürt> Spaas mamzel ő:
Bíbor a szoknya, kék a harisnya, kalpaga, az meg
<Kürt> Sárga mező.
Vörösbort hozz elő!
Bánatod ma elfeledjed,
Bor- s szerelemről szóljon a dal!
Jöjj, kis kuzin, hamar!
Itt jön a Winblad Ulla, ezért hát el az alabárddal!
<Kürt> Szólj, harsona!
Hej, gyönyör-oltár, térdel elébed Ámor-apáca:
<Kürt> Most szúrj oda!
Keresztezz bárdokat!
Hordót csapra, ajtót zárra,
Ámen, igyunk hát, régi komák!
Elő a legjavát!
(Baka István fordítása)
_____________________________________________________________________
(Carl Michael Bellman Fredman episztolái és dalai című kötetéből.)