Szepesi Attila gyerekversei már nem ismeretlenek számotokra, legtöbbjük a Kincskeresőben jelent meg először, mint az ajánlásunk címében idézett Csali dal is. De talán így, a Zöldvári ének című könyvében egybegyűjtve, még izgalmasabb újraolvasni őket (s azokat is megismerni, amelyekkel eddig még nem találkoztatok), mert ezek a versek együtt világot alkotnak. Méghozzá egy olyan világot, amelyből még nem vesztek ki a madarak, mint a nagyvárosok betonrengetegéből; amelyben szarvasok járják az erdőt telihold idején, és gulipánok lépkednek a tavi nád között. (Hadd kérdezzem meg: tudjátok-e, milyen madár a gulipán?)
     A kötet versei persze önmagukban is szépek, de azért ugye az sem baj, ha elolvasásuk után, mint jómagam, kedvet kaptok Ti is, hogy egy kicsit elbarangoljatok a tavak, nádasok, galagonya-termő erdők tájain, hogy a Zöld küllő című versen felbuzdulva magatok is megpróbáljátok kilesni a bükkösök serény lakóját.
     Bár ilyesmivel nem illik előhozakodni, hadd áruljam el mégis, hogy Szepesi Attila nekem jó barátom (és a Kincskereső munkatársa is), és nagyon szívesen jár Szegedre, ahol a Tanárképző Főiskola diákja volt. Egy alkalommal ezzel állított be a szerkesztőségbe: „Negyvennégy fajta madarat láttam a vonatablakból.” Ettől én kicsit elszégyelltem magam, hiszen összesen nem ismerek ennyi madarat, még névről sem. Ezért nekem külön öröm, hogy a sok versbéli madarat a könyvben Szecskó Tamás szép, színes rajzain is „tanulmányozhatom”.
     Persze, abból, amit eddig írtam, nehogy azt gondoljátok, hogy afféle megverselt élővilág-tankönyvet vesztek kezetekbe! A Zöldvári ének versei szépségüknek csak egy részét eredeztetik a költő természetszeretetéből; ami igazán széppé teszi őket, az a bravúros ritmus, a találó képek, a népköltészettel rokon színes és tömör kifejezésmód. Idézzük példának a Lápi este első versszakát:
                                        Kék az este. Üstökösgém röppen.
                                        Bölömbika hangol messzi ködben.
                                        Nád sűrűjén szürke daru szálldos,
                                        szárnya zizzen kardélű nádszálhoz.
     És a vidám versek kedvelői is megtalálják a nekik valót, például a Csali vers, a Madár-farsang vagy a Városok soraiban. Befejezésül a Városokból idézem a Szegedről szóló szakaszt:
                                        Tornyos Szeged, híres város,
                                        nincsen ottan utca sáros,
                                        rózsát öntöz a mészáros,
                                        cinkét árul a bazáros.
_______________________________________________________________________________________________
(A Baka István művei. Publicisztikák, beszélgetések című kötetből)